Kedves Olvasóim!

Kezdjük a mai posztot néhány találós kérdéssel!
Ki az, akit elismerése jeléül megölelt Matthew Williamson?
Akinek Franca Sozzani, az olasz Vogue főszerkesztője,
a divatvilág egyik legendás nagyasszonya is gratulált?
És akit most mégsem emiatt, hanem a létező
legbájosabb gyermekruhák megálmodójaként
kérdezgetek inspirációról, emlékekről, célokról és kihívásokról?

…aki mindebből nem találta ki,
annak megsúgom, hogy ezúttal Beke Lucával,
a GingerBrownie  márka megálmodójával beszélgettem! 🙂
A bemutató mondatokhoz kapcsolódóan
természetesen elsőként a siker fogalma került szóba,
majd egyre mélyebbre kalandoztunk a márka
életében, célkitűzéseiben, és abban a sok-sok
élményben és gondolatban, ami köré ez az
egész tüneményes mesevilág csoportosul;
vagyis Luca saját birodalmában.

“Igen…aki kicsit ismeri az eddigi pályámat, azt hinné,
hogy a legnagyobb sikeremnek a Triumph 2012-es
magyarországi versenyén elért 1.,
illetve a világversenyen Shanghaiban elért 3. helyezésemet tartom.
Hogy ennek kapcsán külön gratulált nekem Franca Sozzani,
Matthew Williamson pedig még meg is ölelt,
és elismerően beszélt rólam.
Ezekre természetesen tényleg büszke vagyok és nagyon örülök,
hogy átélhettem, részese lehettem,
de a most elkészült fotók, vagy az, hogy ha láthatom,
hogy egy kisgyermek boldogan viseli a ruhámat,
ha észreveszi azokat a pici különlegességeket, amelyek az általam tervezett
darabokat  jellemzi, vagy akár az, ha egy anyuka
visszatérő megrendelőm, vásárlóm lesz,
számomra pont ugyanolyan sikernek számítanak.

A szakma iránti vonzalmam talán
olyan 4 éves koromban kezdődött Hófehérkével…
Elkezdtem neki ruhákat tervezni, mert nem tetszettek a színek. 🙂
Hiába, a pasztell árnyalatok híve voltam már akkor is…
tehát sejthető volt, hogy valamilyen szinten
közöm lesz ahhoz, amit ma csinálok.
Mint személy, nagypapám testvére volt rám nagy hatással.
Tőle nagyon sokat tanultam az anyagokról, hímzésekről.
Aztán a színház, a jelmezek érdekeltek, mert 9 évesen láttam a Pán Pétert,
ami elvarázsolt… sokáig jelmeztervező szerettem volna lenni.
Aki nagyon meghatározó személy még emberileg
és érzelmileg az életemben, az az édesanyám.
Ő egy vezető pozícióban dolgozó nő, de mégis meg tudta őrizni nőiességét,
és úgy tud vezető lenni, hogy mindenki jól érzi magát a munka során.
Pont ilyen szeretnék lenni én is.
Az az igazság, hogy nem kell nagyon nyüstölni,
mert mindig jobbra és jobbra vágyom, nagyon kritikus vagyok
magammal szemben, és minden helyzetben a lehetőségeket keresem.

A motiváció összességében nagyon izgalmas kérdés…
mivel jelenleg mindent én csinálok a márkában:
tervezek, szabok, varrok, modellezek, stb. … –
éppen ezért minden téren más, ami motivál.
Van, hogy a megújulásra való késztetés, van, hogy önmagam meghaladása,
van, hogy rendszerkeresés, de minden oldalának és rétegének
megvan a szépsége, a tanulsága, ezért szeretem azt, amit csinálok.
Amikor kitalálok egy koncepciót – ez jelen esetben a vintage cirkusz -,
képeket gyűjtök, hangulatokat… és szép lassan összeáll a fejemben egy világ…
de ezt úgy kell elképzelni, hogy anyagokkal, formákkal, versekkel,
zenével, és alig várom, hogy elkezdjek tervezni.
Bár ez a legnehezebb, mert még keresem az egyensúlyt
a hordható és az egyedi között…
Ilyenkor megmutatom ezt a “gyűjtés füzetet” –
ahol a tervek, anyagok, képek összesítve találhatóak – másoknak.
A Ginger Brownie-nek az is a lényege, hogy minden szezonban
bekapcsolunk valakit, más tervezőket, designereket.
A mostani kollekcióban Péni Brigittát, aki kézzel festett
porcelán kitűzőket készített a ruhákhoz.

Innentől kezdve konzultálunk folyamatosan, hogy ki hogy halad,
milyen mintákat és színeket használjunk,
hogy egy egységes világot teremtsünk.
Ezt követően jön a modellezés, amit nagyon élvezek,
mert a rendszertelen életembe visz egy kis rendszert,
hogy minden centiméternek jelentősége van, és a pontosság elengedhetetlen.
Aztán amikor elkészülnek az első mintadarabok, az az érzés hihetetlen…
Ezzel párhuzamosan már készülök a fotózásra, szervezem a modelleket,
kitalálom a hangulatot, a tárgyakat, a stylingot, megrajzolom a hátteret.
Ebben nagyon szerencsés vagyok, mert akivel mindig
dolgozom fotós – Kóródi Gabriella,
hihetetlenül profi és fantasztikusak a munkái (nem csak a gyerekfotói).
Félszavakból is megértjük egymást, és neki köszönhető,
hogy az általam megálmodott világ láthatóvá válik.
Nagyon jól ért a gyerekekhez, és úgy tudja irányítani őket,
hogy ők közben egy egy napos fotózást játékként élnek meg.
Ami valljunk be, elég megterhelő lenne még számunkra is,
nemhogy egy 5 éves számára.
De az a pillanat, amikor először látom a gyerekeken a ruháimat,
amikor észreveszik, hogy a gombok, amiket alkalmazok mennyire szépek…
Ezek a mosolyok minden éjszakázást megérnek! 

Nagyon szeretem az eltérő struktúrájú, minőségi anyagokat párosítani.
A selymeket, csipkéket, tweed szöveteket, az anyagmanipulációkat,
a kézi applikációkat, amik segítenek kifejezni ezt a varázslatos világot.
Nagyon sokan úgy gondolják, hogy a gyerekruhák kevesebb
odafigyelést igényelnek, pedig ez nem igaz.
Pont ezeknél a ruháknál elengedhetetlen a legjobb minőség,
mert nem mindegy, hogy mi érintkezik a bőrükkel,
milyen anyagokat tapintanak.

Az egyik legkedvesebb számomra a “munkámban” –
bár nem szeretem ezt a szót, mert ez hobby és szenvedély is egyben-,
hogy nem vagyok keretek közé szorítva…
Az inspiráció valójában bárhonnan érkezhet.
Legyen az egy film, könyv, vers, ország, város, kiállítás, színdarab,
de akár egy találkozás, egy szerelem is hathat rám úgy,
hogy abból születik valami.
Inspirálódtam már agyaghadseregből, sárkányokból,
a berberek, tuaregek kultúrájából,
a sebezhetőségből, szerelemből, hiányból stb…
Jelenleg már a 2014 őszi téli kollekciót készítem, ennek alapját
Alfons Mucha világa jelenti, akinek a munkáit nyáron láttam,
egy prágai kirándulás során.
Mindenhol a maximumra törekszem: legyen az egy világverseny,
egy diploma kollekció vagy akár a márkám építése.
Van, hogy összejön, van, hogy kevésbé.
Persze mindig kikérem olyan szakmabeli barátaim véleményét,
akik tudom, hogy nem elfogultak, és megmondják azt is,
hogy “ezt felejtsd el, nem lesz jó”, és megfogadom a tanácsaikat.
Fontos tárgyalások előtt mindig megnézem vagy meghallgatom
Steve Jobs prezentációját arról,
amikor az iphone-t bemutatta, és ez mindig erőt ad.
 Pedig nagyon nehéz volt elindulni, felelősséget vállalni egy márkáért.

A fejemben már a 2016-os kollekció is kész van, színekkel, formákkal, mindennel…
de az, hogy ez ne csak papíron létezzen, rengeteg munka,
és sok-sok éjszakába nyúló magányos óra.
A legnehezebb ebben talán az, ahogyan itthon kezelik azt, ha valaki sikeres…
Irigyek lesznek rá, megpróbálják megfúrni, és ahol csak lehet,
keresztbe tenni neki.
Mindezt azért, hogy a hazai szűk piacon ők előrébb jussanak a másiknál..
Én ezt elég hamar megtapasztaltam a Triumph International Award-on
és Triumph Inspiration Award-on elért sikereim miatt,
és sokáig nagyon elszomorított, és el is vette a kedvem attól, hogy tervezzek…
De utána azt tűztem ki célul, hogy én nem leszek ilyen, és eddig bevált.

Inkább arra koncentrálok, hogy jól érezzem magam a saját munka-közegemben,
amit leginkább “szervezett káosz”-ként tudnék jellemzeni.
Képzelj el, egy csatateret, aminek a közepén én ülök a napszaktól függően
egy bögre kávéval, egy gőzölgő teával vagy egy pohár finom borral.
Én mindenről tudom, hogy mi hol van, és miért van ott,
de a kívülállók csak azt látják, hogy mekkora a fejetlenség.
A családom szerint térben teljesen kiterjedek. 🙂
De nagy vágyam – ami úgy néz ki, hogy rövid időn belül
megvalósul egy showroomban-, hogy legyen egy óriási szabászasztalom,
és a gombok, amiket imádok, kis fiolákban, kémcsöves üvegekben legyenek,
és az anyagok szín szerint lesznek csoportosítva, de minden más minimal lesz.

 Jelenleg tanulok is a Moholy Nagy Művészeti Egyetemen
és a mester képzésen design manager szakra szeretnék járni.
A későbbiekben segíteni szeretnék pályakezdő fiataloknak lehetőséget és teret adni,
hogy megvalósítsák álmaikat, mert tudom, hogy milyen nehéz boldogulni,
és mennyire jól jön bármilyen tanács.
 Most sokszor nagyon nehéz a munkát összeegyeztetni az egyetemmel,
de igyekszem zsonglőrködni az idővel és a teendőkkel.
Rövidtávú célom így jelenleg egy sikeres vizsgaidőszak. 🙂

A márkával kapcsolatban pedig megint csak több lehetőség jelenik meg.
Jelenleg két fotózást is készítek elő, egy nyári kapszula kollekcióét,
illetve készítünk külön megrendelésre virágszórólány ruhácskákat,
és ennek is lesz egy dokumentációja az általam tervezett esküvői ruhával karöltve.
Szeretnék létrehozni egy rendezvénysorozatot,
ami remélhetőleg pár hónapon belül megvalósul,
ezzel kapcsolatban már tárgyalok illetékes személyekkel,
ezért többet nem árulnék el róla, de a facebook oldalunkon
minden információ olvasható lesz.
Szeretném beindítani a blogot, ahol olyan programokat ajánlunk,
helyeket és gyerekekkel kapcsolatos designtárgyakat,
tervezőket mutatunk be, amiket/akiket mi fontosnak tartunk.
Hosszú távú célom, hogy az álmom, a márkám meg tudjon állni a lábán,
és nagyon sok mindenkinek szerezzek boldog pillanatokat a terveim által…
***
Böngéssz a Ginger Brownie weboldalán!
GingerBrownie.com

Csatlakozz a Ginger Brownie kedvelőihez!

Fotó: Gabriella Kóródi
Modell: Lujza és Aliz
Smink: Jozef Somi

Fotó: Kozó Attila

Fotó: Trendmagazin
*
MissAlqimia 2014

Csatlakozz a blog olvasói közösségéhez a facebookon!
https://www.facebook.com/MissAlqimia