Kedves Olvasóim!

Sosem rejtettem véka alá, hogy nem vagyok képzett
riporter, azonban őszintén érdekelnek az
emberek, és nagyon szeretek beszélgetni.
Közel 10 éven át utazgattam szinte heti rendszerességgel
három és fél órákat a Balaton-felvidékről Budapestre és vissza,
és ahány élettörténetbe pillanthattam be ezek alatt az
évek alatt a kopott síneken, az önmagában megtöltene egy teljes kötetet.
Nagy próbatétel, hogy interjú-alanyaim többségével
online vagyok kénytelen “találkozni”, így sokkal
nagyobb kihívás jókor, jót és jól kérdezni.
Az évek alatt azért összeállítottam egy kis mentő kérdéssort,
amit, ha nem sikerül beszélgetősre venni a formát,
előkaphatok, és személyre szabhatok, ebben pedig van
egy olyan kérdés, miszerint
“Mi számodra a legnehezebb, akár a napi munkádban,
akár a tágabban vett szakmában? Amivel nehéz megbarátkoznod?”

A művészeti életben, akár autonóm, akár
alkalmazott területen tevékenykedik alanyom,
az erre kapott válaszok 95%-a az önmenedzseléssel
kapcsolatos – sajnos, a hazai alkotók mögött
fehér holló a professzionális stáb vagy menedzser, aki
megmentene minket attól, hogy nagyképűnek tűnjünk,
de megfelelően prezentálná és értékesítené szaktudásunkat,
realizálná a helyünket ebben az egyre kuszább,
autodidaktáktól, önjelölt művészektől és
közönségkedvenc netmesterektől hemzsegő szférában.
Az utóbbi időben azonban egyre inkább felfigyeltem
egy nagyon összeszedett, tudatos és elegáns alkotóra,
Gilányi Nórára, akivel kapcsolatban szinte biztos
voltam benne, hogy valami teljesen mást felelne
erre az én klasszikus kérdésemre… 😉

Következzen hát a blog porondján egy
rendkívül sajátos és elegáns eszme, Nóra márkája,
a DESIGNIZMUS bemutatása – nagy szeretettel ajánlom
olvasóim figyelmébe, hiszen abba a tervezői gondolkodásba
enged minket Nóra bepillantani, amely fényévekre
van a némiképp diszkrimináló “művészlélek” attitűdtől –
okos, átgondolt, tudatos és szervezett,
rendszer-elvű és pontos, ugyanakkor elegáns,
intuitív, mégsem mentes egy kellemes zamatú
rafinériától és nőiességtől!
Más nézőpontból pedig igen hasznos lehet akár
pályakezdők számára is, hiszen egy olyan üzleti
szellemmel és tervezői morállal bír, amely példa
értékű lehet mindenkinek, aki szeretne az egyetemi évek
után a nagybetűs életben is sikeresen működni!

“A designizmus szó tulajdonképpen a design szó az -izmus képzővel ellátva,
amely ily módon egy mesterségesen megalkotott,  àltalam képzett kifejezés.
Amikor 2007-ben az egyetemen felfedeztem,
hogy a design szóban megtalálható a monogramom – GN – akkor eldöntöttem,
hogy a leendő márkám “szótövét” a design szó fogja alkotni.
A designizmus egy olyan irányzatot jelöl, amely
– a modern irányzatokhoz hasonlóan – szembefordul a hagyományokkal,
szakít az elavult dolgokkal, azonban egy-két fő elemet megtartva
újraértelmezi azokat a mai kor által támasztott követelményeknek megfelelően.

Sokan azt gondolják, hogy a logó vagy arculat feladata
bevétel-generálás, a nyereség növelése.
Ez nem így van; a logó célja a megkülönböztetés.
Gondoljunk csak arra hogy mi alapján választunk több olyan termék közül,
amelyek azonos paraméterekkel rendelkeznek.
A csomagolás az, ami pozitívan vagy negatívan befolyásolhatja
bizonyos termékek megítélését.
Azonos tevékenységgel rendelkező cégeknél elengedhetetlen,
hogy valamely módon kiemelkedjenek a konkurens cégek közül.
A logó maga a cég: éppen ezért fontos, hogy a megrendelők szeressék a logójukat.
Az embléma a cég helyett kommunikál.
Nem tudhatjuk, ki, mikor, milyen körülmények között találkozik a logóval,
éppen ezért fontos hogy “jó benyomást tegyen”,
képes legyen kommunikálni a cégről.
A logó több információt hordoz mint azt gondolnánk.

Azt szoktam mondani, amikor valaki megkérdezi,
hogyan találnak meg az ügyfeleim, hogy én “szájhagyomány útján terjedek”.
Mindig arra kérem az ügyfeleimet, hogy ha meg voltak elégedve
a munkámmal, ajánljanak másoknak is.
Mert a legjobb referenciát az ügyfeleid szolgáltatják neked.
Ha nem tudod mitől vagy jobb, vagy más mint a konkurenciád,
kérdezd meg az ügyfeleidet.
Soha ne mondd azt, hogy te megbízhatóbb, lelkiismeretesebb etc. vagy…
mindenki ezt mondja magáról! 😉
Ők pontosan meg tudják mondani,
miért téged választották a versenytársaid helyett.
Amikor én megkérdeztem őket erről, gyakran azt mondták,
hogy amellett, hogy pontosan betartom az ígért határidőket,
rögtön rá tudok érezni a stílusokra, arra,
hogy mi lesz a megfelelő design számukra.
Gyakran, amikor még ők sem tudják mit szeretnének, én már igen! 🙂

A személyes kapcsolattartás, interakció talán
a legfontosabb része a tervezési folyamatnak.
Készítettem egy olyan saját arculati kérdőívet, amelyet mindig
magammal viszek az első találkozás alkalmával.
A kérdőív által olyan információk birtokába jutok,
amelyek elegendőek számomra a tervezéshez.
Illetve a beszélgetések során figyelem az ügyfél testbeszédét, stílusát.
A kérdőívben bemutatom a különböző logótípusokat,
meghatározzuk hogy mit kommunikáljon a cégről ès azt is,
hogy milyen célcsoporthoz szól majd az adott
embléma, arculat, csomagolás – egyszóval: design.

Az emblématervezés első lépése mindig a kutatás.
Feltérképezem a konkurens logókat, külföldi logotípiákat, trendeket.
Mert bizony, a logotípiáknàl is vannak trendek:
2012-ben például a transzparens, átlátszó logók divatja hódított.
Egy emblémàról általában meg lehet mondani,
hogy nagyjából mikor készült, vagy aki készítette hány éves.
Az utóbbi nem túl szerencsés, mert azt jelzi,
hogy az adott tervező nem halad a korral, nem fejlődik,
pedig a folyamatos inspirálódás, trendkutatás nagyon fontos.
Mindig nyitott szemmel jàrok a vilàgban:
figyelem a cégéreket, az üzletbelsőket, az újságok címlapját,
egyszóval mindent. Minden hatással van rám, csak
tudni kell befogadni dolgokat, ès erre időt kell szànni.

Sokszor felmerül az emberekben, hogy miért van szükség
egyáltalán logótervezésre, vagy logófrissítésre:
egy cég nem hiteles akkor, ha azt hirdeti magáról, hogy dinamikusan fejlődik,
miközben egy elavult, régi logóval van jelen a piacon.
Hitelét veszti, hiszen azt kommunikàlja,
hogy nem fordít energiàt vagy anyagiakat a megfelelő megjelenésre –
akkor miért hinnénk el, hogy más területbe invesztál?
Ami a legnehezebb feladat, meggyőzni az embereket arról,
hogy a munkám hasznos.
Sajnos azt tapasztalom, hogy Magyarországon ezt a tevékenységet
nem tekintik igazi szakmànak.
Valahogy az emberek úgy èrzik, hogy miutàn megalkotsz egy logót,
ha azt ők átvariàljàk, az úgy teljesen rendben van.
Pedig minden egyes betű, ábra színének, elhelyezésének oka van.
Szerencsère az èn ügyfeleim azèrt keresnek meg engem,
mert úgy gondoljàk, van lètjogosultsàga a szakmàmnak,
annak amit csinàlok, elvàrjàk a profi munkàt.
Külföldön egy könyvelő nem akar designer lenni ès fordítva. 🙂

Amikor elkészülök a két-három koncepcionálisan eltérő tervvel,
a személyes prezentáció következik:
igyekszem mindig feldobni a prezentációt egy-egy érdekes ténnyel
a logók világából, az adott cégre jellemző sztorival, videóval.
Legutóbb egy futárszolgálat emblémáját prezentáltam,
és levetítettem az egyik legnagyobb futárcég, a DHL kreatív reklámját,
hogy élvezetesebb legyen az előadás.
Az utóbbi időben azzal kezdem a prezentációt,
hogy bemutatom a tervezés során bennem,
tervezőben lezajló gondolatmenetet: milyen analógia, formavilág, gondolat
vezetett a végleges tervekhez.
A prezentáció során felhívom a figyelmet
azokra a tipográfiai játékokra, kompozícióra, egyensúlyra,
amikkel az adott embléma bír.

A prezentáció végén mindig várok egy visszajelzést az ügyféltől:
ez nagyon fontos, mert így hatékonyabb tudok lenni,
és folyamatosan fejlődök minden egyes logóprezentàció során.
Beleszaladtam például már olyanba, hogy az ügyfél
csak azért választotta a hármas számú logót,
mert azt lila színnel prezentáltam, és mint kiderült a kedvenc színe a lila volt,
pedig jobban tudott azonosulni az első logó stílusával.
Ennek az lett a következmènye, hogy azóta először minden tervet
fekete-fehérben prezentálok, így az ügyfél könyebben el tud vonatkoztatni,
ès jobban össze tudja hasonlítani a terveket.
A logóterveket megjelenítem például névjegyterven,
hiszen a logó nagyon ritkán “él” önmagában,
legtöbbször szöveges vagy képi környezetben szerepel.

Négy, reklámügynökségnél eltöltött év után arra is figyelek,
hogy a logó “utóélete” problémamentes legyen.
Sok tervező használ átmenetet, csillogást, árnyékot egy-egy logónál,
ami látványosabbá tesz ugyan egy logót, de megnehezíti mondjuk
egy logó reklámajándékra való megjelenítését.
Átmenetet és árnyékot hímezni például céges pólóra nem lehet 🙂
A prezentáció végén legtöbbször azonnal kiválasztódik a megfelelő embléma,
de nagyon sokszor olyan visszajelzést kapok hogy:
“…mindegyik nagyon tetszik, nem tudunk választani” –
azért ez nagyon jól szokott esni!  🙂
Ezek a mondatok hatalmas motivàciós erővel bírnak.

A kiválasztott logó felhasználásával elkészítem
a különböző arculati elemeket, amik minden cég esetében mások.
Gyakran “csak” logó tervezéssel bíznak meg, azonban ilyenkor
én önszorgalomból elkèszítem a többi arculati elemet.
Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a logó, az arculati elemek
következetes használata legalább olyan fontos,
mint egy jól megtervezett embléma vagy egy frappáns cég-, vagy márkanèv.

Ars poeticám, hogy csak olyan dolgokban vettem eddig részt,
amelyekben  100%-osan hittem, és amelyekért 100%-osan tudtam lelkesedni,
mert csak így van értelme.
Ezekből a munkákból lesznek a jó referenciák,
ezen munkák alapján ítélnek meg,
ezek a munkák fejeznek ki engem és az én stílusomat.
A célom az, hogy olyan cégeket, márkákat segíthessek
a munkám által, akiknek tetszik, akik tudnak azonosulni ezzel a stílussal,
az általam prezentàlt képi és a formavilággal.

Minden dologban keresem az eleganciàt, a nemes egyszerűséget,
mert sokszor az egyszerű dolgok a legkifejezőbbek
és legőszintébbek, ezáltal a leghitelesebbek.
A formatervezői szemlélet segít abban, hogy amíg sokan mondjuk
egy címketervet kèt dimenziókènt értelmeznek ès csupàn
a grafikàval, tipogràfiàval “operàlnak”, èn csomagolàsként,
komplett termèkkènt tekintek egy címketervezési feladatra.
A két felfogás nagyon különböző design-t eredményez.
A designizmus egyesíti a design különböző területeit:
a formatervezést, grafikát, csomagolásdesignt,
építészetet, designkommunikációt* etc.

Számtalanszor kapok olyan visszajelzést, hogy mindegy, mit tervezek,
a kézjegyem valamilyen formában megjelenik a logóban, arculatban,
ezáltal azonnal felismerhető egy “designizmusos”  munka.
Nem szeretnék multicég lenni – a hosszú távú célom az,
hogy a hasonló felfogással és értékrenddel rendelkező designerek,
“designistáknak” (az impresszionizmus “követői, alkotói” az impresszionisták,
a designizmus alkotói a designisták…)
nevezzék magukat és együtt formálhassuk a (köz)ízlést.

A legjobb hírt pedig a poszt végére tartogattam:
a DESIGNIZMUS hamarosan védjegy lesz,
a szabadalmi hivatal pozitívan bírálta el
a védjegy-bejelentési kérelmet, így nemsokára felkerül
a kis “r” betű a designizmus jobb felső sarkába!
*
MissAlqimia 2014

Csatlakozz a blog olvasói közösségéhez a facebookon!
MISSALQIMIA.FACE

Képek: Gilányi Nóra

Még több a márkáról:

DESIGNIZMUS.HU

DESIGNIZMUS.FACE