Miss Alqimia!

Aranyművesek utcája - Ponte Vecchio

Egyik leglenyűgözőbb élményem, hogy viszonylag véletlenül eljutottam Firenzébe.
Most azonban nem a képtárakról és kápolnákról fogok írni,
hanem kizárólag arról, ami leginkább kapcsolódik az ékszerekhez.
Ez pedig a Ponte Vecchio.
*
*
A Ponte Vecchio, azaz Öreg Híd az Arno folyót szeli át, 
és a történelmi vélekedések szerint már 
az etruszkok korában is átívelt itt egy híd a folyó felett. 
Ez az ősi híd azonban fából készült,
 és itt vezetett át a híres hadiút, a Via Volterrana. 
A híd mai formáját 1345 körül kapta, 
épült Neri de Fioravanti vagy Taddeo Gatti tervei alapján 
– ez máig vita tárgyát képezi.
 Számos renoválást és átépítést megélt, azonban valószínűleg
az etruszkok ősi védő bűbájai kiállták az idő próbáját: 
ez volt az egyetlen olyan híd Firenzében a II.világháború idején, 
melyet a visszavonuló német hadsereg épségben hagyott,
 az összes többit ugyanis felrobbantotta.
A hídon a 13.században többnyire egységes
 formában hentesüzletek sorakoztak, majd Cosimo Medici 
óhaja szerint vették át a terepet a legjobb aranyműves céhek,
 és formálták a híd egyes szakaszait saját igényeikre. 
A híd közepe táján így kis tér alakult ki, 
ahol a romantikusabb és felkészültebb 
párok elhelyezhetik közös lakatukat – 
a híd szerencsés csillagzata alá vonva kapcsolatukat is. 
*
*
*
*
*
*
*
*
Ami a Ponte Vecchioval kapcsolatban először is feldolgozhatatlan,
az, hogy mennyi ékszert zsúfoltak össze ilyen kis területen.
A világmárkák is (pl. Bvlgari) megtalálhatóak a maguk patinás kirakatával,
azonban helyi ékszermárkákkal is nagy számban találkozhatunk.
Egyedi ékszer? 
A divatcégeknek nem éri meg az egyetlen példányszámban készülő darabok gyártása,
ezért egy remekül működő áthidaló megoldás a „limited collection”
vagyis a korlátozott darabszámban készülő,
illetve az évente lecserélődő kollekciók.
Egy-egy darabbal így megvásárolhatjuk „azt az évet”, mely utána már nem tér vissza,
a kedves darabot is csak nagy szerencsével,
outletekben, second-hand boltokban vagy retro-vásárokon szerezhetjük meg.
Természetesen rengeteg piac és kirakodó vásár is van,
állandó és szezonális jelleggel is, de ezek és a fent említett cégek
színvonala közti eltérés hatalmas, több esetben szakadékszerű.
E tárgyak bája valóban a két kézzel fabrikáltságában rejlik,
nem is akar és nem is tud (ellentétben kis hazánkkal) konkurálni a nagyokkal.
Ezen a ponton azt kell mondjam, inkább a hazaira vagyok büszke,
mert azzal a tőkével és technikával, amivel a magyaroknál
studio-egyedi ékszer néven nagyon magas minőségű művek születnek,
az olaszoknál inkább csak drótot hajlítanak és gyöngyöt fűznek.
Minden romantikája ellenére inkább barátnős programnak ajánlanám,
vagy pedig egy borzalmasan türelmes és/vagy borzalmasan gazdag férfival érdemes menni. 🙂
*
*
Bővebben a Ponte Vecchio történetéről:

MissAlqimia 2011

Csatlakozz a blog olvasói közösségéhez a facebookon!
https://www.facebook.com/MissAlqimia

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!