 |
|
Kép forrása:
http://news.maars.net/blog/2011/06/17/sophia-lorens-tribute-to-walt-disney-with-cars-2/
|
Sophia Lorent mindig nagyon közel éreztem magamhoz,
nem csupán a neve vagy filmbéli teljesítményei miatt, hanem elsősorban
életrajzát és szakácskönyvét olvasva, mint embert és nőt.
nem csupán a neve vagy filmbéli teljesítményei miatt, hanem elsősorban
életrajzát és szakácskönyvét olvasva, mint embert és nőt.
Bár számos dolgozatot, tanulmányt írtam már arról,
hogy is alakult az ékszer a történelmi idők folyamán,
milyen kulturális és morfológiai változásokon ment keresztül egy-egy forma,
hogyan illeszkedtek bele mindennapjainkba és különleges ünnepeinkbe,
a legszebb leírását annak, milyen kapcsolat is fűz minket
kedves darabjainkhoz, Sophia Loren tollából idézem:
hogy is alakult az ékszer a történelmi idők folyamán,
milyen kulturális és morfológiai változásokon ment keresztül egy-egy forma,
hogyan illeszkedtek bele mindennapjainkba és különleges ünnepeinkbe,
a legszebb leírását annak, milyen kapcsolat is fűz minket
kedves darabjainkhoz, Sophia Loren tollából idézem:
“… A házunkban vendégek maradtak, meg a személyzet.
Amikor hazaértem és felmentem a hálószobámba,
a toalettasztalom fiókját nyitva találtam: az ékszerdobozom,
amelyet ott tartottam, eltűnt.
Az asztal melletti ablak nyitva volt; a tolvajok
nyilván azon keresztül hatoltak be a szobába
és ugyanúgy távoztak is.
Az összes becses értékemet, minden ékszeremet elvitték.
Az volt a szokásunk, hogy minden egyes filmem befejezése után Carlóval
ékszervásárlással ünnepeltük meg az eseményt.
Ezeknek az ékszereknek nagy érzelmi értékük volt számomra,
azonfelül nekem óriási elégtétel forrása volt az a tudat és tény,
hogy én, akinek Pozzuoliban oly szegény gyermekkorom volt,
ilyen értékes holmikat halmoztam fel.
Különösen a nyakláncok voltak nekem kedvesek:
az egyik egy gyémánt és zafír nyakék volt, hozzá való zafírgyűrűvel,
egy másik egy antik gyémánt nyaklánc volt, hozzá való
gyűrűvel és fülbevalókkal, egy háromfüzéres fehér gyöngy nyakék,
meg egy másik, amelyben fehér és fekete füzér váltakozott egymással,
egy remekmívű rubin nyaklánc, tűk, karkötők,
antik órák, aranyláncok és övek – az egész összértéke talán
az egymillió dollárt is elérte, és egyik darab sem volt biztosítva.
Amikor hazaértem és felmentem a hálószobámba,
a toalettasztalom fiókját nyitva találtam: az ékszerdobozom,
amelyet ott tartottam, eltűnt.
Az asztal melletti ablak nyitva volt; a tolvajok
nyilván azon keresztül hatoltak be a szobába
és ugyanúgy távoztak is.
Az összes becses értékemet, minden ékszeremet elvitték.
Az volt a szokásunk, hogy minden egyes filmem befejezése után Carlóval
ékszervásárlással ünnepeltük meg az eseményt.
Ezeknek az ékszereknek nagy érzelmi értékük volt számomra,
azonfelül nekem óriási elégtétel forrása volt az a tudat és tény,
hogy én, akinek Pozzuoliban oly szegény gyermekkorom volt,
ilyen értékes holmikat halmoztam fel.
Különösen a nyakláncok voltak nekem kedvesek:
az egyik egy gyémánt és zafír nyakék volt, hozzá való zafírgyűrűvel,
egy másik egy antik gyémánt nyaklánc volt, hozzá való
gyűrűvel és fülbevalókkal, egy háromfüzéres fehér gyöngy nyakék,
meg egy másik, amelyben fehér és fekete füzér váltakozott egymással,
egy remekmívű rubin nyaklánc, tűk, karkötők,
antik órák, aranyláncok és övek – az egész összértéke talán
az egymillió dollárt is elérte, és egyik darab sem volt biztosítva.
 |
|
Kép forrása:
http://www.pinkvilla.com/entertainmenttags/bipasha-basu/bipashasophia-loren-0
|
Aznap este iparkodtam a súlyos csapást, amennyire csak lehetett,
angol módra elviselni, hogy az arcizmom se ránduljon meg,
másnap reggel azonban, amikor már éppen sminkelve voltam,
odalett az önuralmam: sírva fakadtam. Amíg el nem lopták,
fel sem fogtam, mennyire becsesek voltak nekem azok az ékszerek.
Minden darab egy-egy szép emléket idézett a Carlóval töltött évekből,
és tovább erősítette bennem az eltökéltséget,
hogy soha többé nem fogok éhezni.
Ellopásuk olyan súlyos csapás volt, mintha a családban
meghalt volna valaki. De Sica, aki velem együtt szerepelt a filmben,
bejött az öltözőmbe, és betette az ajtót.
Leült, odaadta a zsebkendőjét, hogy fújjam ki az orromat.
angol módra elviselni, hogy az arcizmom se ránduljon meg,
másnap reggel azonban, amikor már éppen sminkelve voltam,
odalett az önuralmam: sírva fakadtam. Amíg el nem lopták,
fel sem fogtam, mennyire becsesek voltak nekem azok az ékszerek.
Minden darab egy-egy szép emléket idézett a Carlóval töltött évekből,
és tovább erősítette bennem az eltökéltséget,
hogy soha többé nem fogok éhezni.
Ellopásuk olyan súlyos csapás volt, mintha a családban
meghalt volna valaki. De Sica, aki velem együtt szerepelt a filmben,
bejött az öltözőmbe, és betette az ajtót.
Leült, odaadta a zsebkendőjét, hogy fújjam ki az orromat.
 |
|
Kép forrása:
http://curiousphotos.blogspot.com/2009/09/sophia-loren-pictures.html
|
– Na. Akkor most Vittorio bácsi tart neked egy kiselőadást
a hiábavaló könnyekről. Mik vagyunk mi ketten?
Két nincstelen nápolyi ember, akiknek az Isten fölvitte a dolgát.
Ami engem illet, én pénzt keresek, azt szerencsejátékon elveszítem,
aztán megint keresek egy kis pénzt.
Hányszor leégtem már teljesen a rulettasztalnál! Na és aztán?
Egy-két film, és megint ugyanannyi pénzem van. Így lesz ez teveled is.
a hiábavaló könnyekről. Mik vagyunk mi ketten?
Két nincstelen nápolyi ember, akiknek az Isten fölvitte a dolgát.
Ami engem illet, én pénzt keresek, azt szerencsejátékon elveszítem,
aztán megint keresek egy kis pénzt.
Hányszor leégtem már teljesen a rulettasztalnál! Na és aztán?
Egy-két film, és megint ugyanannyi pénzem van. Így lesz ez teveled is.
-Nem, nem.Nem erről van szó.
Te nem tudod, hogy mit jelentettek nekem azok az ékszerek.
Számomra azt jelképezték, hogy milyen sokra vittem
a pozzuoli nélkülözésekkel teli évek óta.
Te nem tudod, hogy mit jelentettek nekem azok az ékszerek.
Számomra azt jelképezték, hogy milyen sokra vittem
a pozzuoli nélkülözésekkel teli évek óta.
-Ide hallgass, Sophia! Én jóval idősebb vagyok nálad,
és egy nagy igazságot megtanultam ebben az életben,
ez pedig a következő: Sose búsulj olyasmiért, ami éretted nem tud búsulni!”
és egy nagy igazságot megtanultam ebben az életben,
ez pedig a következő: Sose búsulj olyasmiért, ami éretted nem tud búsulni!”
 |
|
| Kép forrása: www.operagloves.com |
Könyv: Sophia Loren – Élni és szeretni
Élettörténetét, ahogy saját szavaival előadta, lejegyezte: A.E.Hotchner
Gondolat kiadó, Budapest, 1987
MissAlqimia 2011
Csatlakozz a blog olvasói közösségéhez a facebookon!
https://www.facebook.com/MissAlqimia
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: