Winkler Barnabás rózsaszín használati-tárgy gyűjteménye
a Zsolnay Kulturális Negyedben
 |
| Kép: saját fotók, Zsolnay Rózsaszín Kiállítás, 2012 |
A rózsaszín csodálatos.
Meleg, nőies, kifinomult szín, egyszerre tud könnyed és
hihetetlenül mély lenni. Szeretem a rózsaszín tárgyakat magam körül,
igazán otthonos, puha légkört teremtenek. Természetesen, a háztartási boltok
és áruházak kínálatából nehéz kifogni a szép, valódi rózsaszíneket, amik nem ordibáló ciklámenek vagy bugyuta pinkek.
A rózsaszínt sokan lenézik.
A Barbie-babák megjelenése óta valahogy elkezdett
egészen más jelentéstartalommal bírni,
az üresfejű cicusok jelképe lett, akik felületesek, a
külsőségeknek élnek, s akiket emiatt senki sem vesz komolyan.
Épp ezért, amikor először meghallottam a Zsolnay, a rózsaszín és
a kiállítás szavakat egy mondatban, nem is igazán tudtam, mire gondoljak.
Később a történet még érdekesebbé vált.
Az, hogy egykor a gyár annyit gyártott ezekből a közkedvelt használati tárgyakból, hogy külön raktárt kellett építtetni, valamint, hogy ezeket a tárgyakat
egy neves építész úr, Winkler Barnabás gyűjtötte össze hatalmas szenvedéllyel,
kitartással, csöppet sem hétköznapi momentumok.
 |
| Kép: saját fotók, Zsolnay Rózsaszín Kiállítás, 2012 |
Hogy a Zsolnay Rózsaszín sikerét miképp is képzelhetjük el?
“Megépült a Felsővámház utca mentén húzódó emeletes raktárépület. Az emeletet végestelen végig a rózsaszínedény-raktár foglalta el: háromszázharmic különböző forma, nyolcszáznegyven nagyságban, illetve kivitelben. Volt itt minden a játékedénytől a konyhaedényen át a harmicliteres zsírosbödönig, a mosdó-és étkészlettől a fényarannyal díszített vázákig és hamutartókig.
Amikor a déli hosszú ablaksoron besütött a nap, még a levegő is rózsaszínűnek látszott. Ez a tökéletesen kidolgozott, egyenletes rózsaszín máz volt az 1880-as évek elején megkezdett pink-kísérletek eredménye, és hosszú éveken át ezzel mázoltak mindenféle használati edényt. A szép szín annyira megnyerte a közönség tetszését, gyártása pedig olyan méreteket öltött, hogy szükségessé vált egy ilyen óriási raktár építése.”
/ Mattyasovszky Zsolnay Margit és édesanyja, Mattyasovszky Zsolnay Teréz közös könyvéből, a kiállítás saját ismertető füzetében idézve /
 |
| Kép: saját fotók, Zsolnay Rózsaszín Kiállítás, 2012 |
A Rózsaszín Kiállítást nem csupán megnézni érdemes – a gyűjteményről
2007-ben készült, Hübner Dorka által tervezett,
“Kezdetben volt a rózsaszín…” című könyv, valamint a
kiállításhoz tartozó füzet is lenyűgöző olvasmány.
Winkler Barnabás személyes története, hogyan lett egy becses
családi hagyaték árválkodó darabjából ez az elképesztő rózsaszín
életkép az évek során, valamint a gyár kezdeti lépései, kísérletei mind-mind
rendkívül érdekes és figyelemre méltó darabjai hazánk kultúrtörténetének.
Hányszor hallani, hogy az országnak nincs Széchenyije?
De van Winkler Barnabása, van Gyugyi Lászlója, akik egy élet szenvedélyes
gyűjtőmunkáját adományozzák a Zsolnay Negyednek, Pécsnek, az Országnak
és – ha nyitottak vagyunk rá – Nekünk.
 |
| Kép: saját fotók, Zsolnay Rózsaszín Kiállítás, 2012 |
Szeretettel ajánlom hát ezt a kiállítást,
akár egy pécsi hosszú hétvége során, megtekintésre,
és természetesen a pár lépésre fekvő Gyugyi Gyűjteményt,
a gyönyörűen felújított Zsolnay Mauzóleumot,
valamint a belváros galériáit se hagyják ki
az idelátogató kedves olvasóim. 🙂
 |
| … s a hagyomány tovább él… |
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: