Egyik legkedvesebb családi barátunk (civilben pszichológus!)
egyszer azt mondta, nem szereti a múzeumokat, mert ahogy ott
sorjáznak a tárgyak, képek, az már olyan halott és mű…
Aki járt már Barcelonában
– de biztos számos várossal behelyettesíthetném tételem változóját-
az pontosan tudja, hogy nem csak ilyen létezik.
Számomra, ülepítve az élményeket és visszanézve a képeket,
még mindig olyan, mintha az egész város egy hatalmas,
nyüzsgő múzeum lenne, és az akkor rengetegnek tűnő
lekattintott kép olyan fájdalmasan kevés ahhoz képest,
amit a szívemben őrzök…
Kezdetben nem mutogattam senkinek a millió képet,
itthon akartam lenni újra, élveztem a magyar tájakat és ízeket,
de mostmár úgy érzem, túl messze van,
s ha nem osztom meg az ezer csodát Veletek,
akkor elrepül, mintha ott se lettem volna.
Legyen hát ez a poszt az első része egy sorozatnak –
utazzunk el együtt Spanyolországba, most,
a magyar tél közepén, és én ezer örömmel mutatom
meg Tarragona, Valencia, Barcelona és még
néhány izgalmas hely csodáit, ahogy én láttam,
abban a pár hónapban, amikor ott éltem és tanultam.
Fotók: Schmidt Adina / Barcelona / 2010
MissAlqimia 2012
Csatlakozz a blog olvasói közösségéhez a facebookon!
https://www.facebook.com/MissAlqimia
https://www.facebook.com/MissAlqimia
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: