A steampunk az 1980-as évek végétől megjelenő
alternatív művészeti szubkultúra, mely a legkülönbözőbb
művészeti formákban (képző-és iparművészet, művészfilmek,
ponyvairodalom, számítógépes játékok, stb..), valamint
a mindennapi tárgykultúrában és formatervezésben is megjelenik.
A steampunk, mint stílus az úgynevezett neoviktoriánus
stílusból meríti formáit.
Az ornamentikában érintkezik valamennyire a punkosabb
divatirányzatokkal is, ahol az alkatrészek – fogaskerék, kulcs, csavar-
a szokásos punk díszítő eszközöket (biztosítótű,
sörösdoboz nyitófüle, stb… ) helyettesítik.
E téren kis hazánkban egyre ismertebb alkotó
Vörös Zoltán,
aki napról napra lepi meg az embereket különlegesnél
különlegesebb munkáival.
Az óraalkatrészekből készült brossoktól kezdve a
fülbevalókon át a pendrive-ig szinte bármit össze tud szerelni,
amit pedig még nem készített el, azt biztos, hogy hamarosan
el fogja – a legnagyobb kihívásnak veszi és a lehető
legügyesebb, legtalálékonyabb módon oldja meg.
Vörös Zoltánnal divatszerkesztőnk,
Mimi beszélgetett.
M.: Manapság már Magyarországon is egyre ismertebb a steampunk műfaja.
Te hogyan találtál rá és mi késztetett alkotásra?
V.Z.: A steampunk lassan aranykorát kezdi élni, pedig Verne
első regénye óta létezik. Órás felmenőimnek hála, átitatott a stílus,
de a nevét csak azután tudtam meg, miután egy boltban
találkoztam egy gyengébb kivitelezésű steampunk ékszerrel.
De láttam benne fantáziát, így alkotni kezdtem, és hatalmas volt a pozitív visszajelzés.
Elmerültem a megrendelésekben. 🙂
M.: Gondolom, kezdetben csak hobbi szinten foglalkoztál ezzel. Hogy jött az ötlet, hogy ezzel foglalkozz főállásként, teljes munkaidőben?
V.Z.: Igen, hobbi volt, aztán láttam, hogy eléggé egyedül
vagyok itthon a műfajjal, igény pedig volt rá.
Egyre nagyobb megrendeléseket kaptam, így jutottunk el
a Steampunk Laptopig. A munkahelyem mindeközben egyre rosszabb jövőképet kínált,
így mikor már elértem, hogy a steampunk-tárgyak eladásával
egy szinten tartott a hivatalos munkám anyagilag,
adtam egy évet neki, és (sok más miatt is) ezt neveztem ki fő-állásnak.
M.: Van olyan, aki nagy hatással volt a munkásságodra?
V.Z.: A goggle. 🙂 Komolyra véve a szót, volt több névtelen alkotó is,
akiktől ihletet meríthettem. Itt kiemelném Datamancert (magyar származású, Richard Nagy),
egy világhírű angol steampunkert, akinek a laptopja nagy hatást gyakorolt rám.
Nagy példaképem még a csontszobrász Kris Kuksi.
De a jövőképemre legnagyobb hatással épp két srác van, akik a Werkmédia Kft.
nevében kiemelnék munkásságom a hobbi kategóriából.
M.: Milyen alapanyagokat szeretsz leginkább használni?
V.Z.: Amit a steampunk megkövetel. Fa, fém, üveg.
ŰA fát faragom, a fémet, mint fogaskereket minden mennyiségben,
és alapvetően ipari kétkomponensű ragasztóval dolgozom.
M.: Hogyan jellemeznéd a saját munkáidat, illetve kiknek ajánlanád őket igazán?
V.Z.: A steampunk millió árnyalattal rendelkezik, de alapvetően
a viktoriánus szépség övezi. Nekem ennek ellenére eléggé nyers,
koszos a stílusom, szeretem, ha valami inkább “dúrva”.
Az utóbbi időben többen is elkezdtek foglalkozni a stílussal,
de kevés hozzá a fantáziájuk, ha már egy fogaskerék lóg egy fülbevalókampón,
az a steampunk netovábbja.
… Szerencsére én nem ilyen vagyok.
Ékszereimet mindenkinek ajánlom, akik szeretik az óraművekés a mechanika világát,
vagy akik igazán egyedi alkotásra vágynak. Az embernek megakad a szeme rajtuk,
lehet az elfogult stílusrajongó kiegészítőtől a szolidabb,
nőiesebb ékszereken át a “design cuccokig” sokmindent kapni, rendelni.
M.: Mik a terveid a jövőre nézve?
V.Z.: Aktuális kérdés, épp most “íródik alá” egy szerződés
a már említett céggel, akik termékeimet exkluzívvá emelhetik,
illetve munkásságom hivatalosan is márkanevet kaphat.
De számomra ugyanaz: munka, munka és munka,
a sokszínűség, az egyediség jegyében tovább dolgozni,
és remélni, hogy az alkotásom egyre gyakrabban jön majd velem szembe az utcán! 🙂
Vörös Zoltán alkotásai
megtekinthetőek facebook oldalán is!
