Egy hónapja, hogy – született budai lányként –
életemben először turistaként érkeztem Budapestre.
Egyetlen programom volt a rég látott kedves arcok
viszontlátása mellett – hogy úgy csodálkozzak rá a városra,
mint annak idején Barcelonára (azóta sem hiszi el nekem senki,
hiába mesélem, pedig 4 hónap alatt hánytíz kilométert gyalogoltam
a katalán fővárosban, hogy Budapest SOKKAL izgalmasabb… 🙂 )
Pedig, Mélyen Tisztelt Hölgyeim és Uraim, ez így IGAZ.
Ha nem hiszik, egyrészt járjanak utána, fantasztikus élmény,
másrészt nézzék végig a most következő képsort!
Kezdjük mesénket a Margit-híd pesti hídfőjénél,
a Jászai Mari téren.
Ebédidőben szálltam le a villamosról,
céltalanul lézengve a Falk Miksa utcai patinás
galériák erdejében, majd újra kiballagva a körútra,
egy kapualjnyira a Nagyházi Galériától szerény, de
annál izgalmasabb kis kirakat vonta magára figyelmem.
Az árnyas belső udvarba lépve izgalmam
egyre fokozódott, mikor az üvegajtó homályában
megláttam a kis üzletben a hihetetlen mennyiségű
antik ékszert, de az “Ebédidő” tábla megálljt parancsolt.
Feszülten járkáltam a körúton, félve attól, hogy
mire letelik a fél óra, és visszamegyek, talán
ez az elképesztő üzlet eltűnik, mint Mary Poppins
híres Corry nénijének mézeskalács-boltja.
Szerencsére nem így történt, de abban teljesen
biztos vagyok, hogy ami az ajtó mögött fogadott, az valódi csoda.
Minden térnek, boltnak, üzletnek megvan a
maga kisugárzása, az Ómama Antik a mára
letűnt korok tárgykultúrája, a nőiség esszenciája
iránti tiszteletet, szeretetet és szenvedélyt sugározza minden
vitrinéből, fiókjából és dobozkájából.
Parányi asztal mögött egy finom arcú
hölgy mosolygott rám bátorítón, tapasztalt
szemének hunyorításán láttam, hogy, akár
egy filmcsillag, aki megszokja az évek alatt
a rajongó pillantásokat, az én izgalomtól cikázó
szembogaram, elragadtatott pillantásom számára
nem új élmény, hanem napi rutin, munkájának, üzletének
adózó csodálat természetes megnyilvánulása.
Nagy Júlia – mint bemutatkozásunk után
megtudtam – a két bolt tulajdonosa, rendkívül kedvesen
mesélt a tárgyakról, az üzletek mindennapi életéről,
és bár a kérdést feszengve tettem fel (hiába, nem vagyok
még annyira rutinos riporter), fotózhatok-e pár képet,
azonnal rábólintott, s ez a nyitottság szintén egészen
elvarázsolt. Onnantól csak a fényképezőgép
pittyenése és a vitrinajtók nyílása-csukódása
törte meg a bolt csendjét.
Szótlanul, az élménytől eltelve zötyögtem
át a hídon, s még lézengtem kicsit a Frankel Leó utca
környékén – itt található az Ómama Antik másik
üzlete-, s működött a Corry néni- féle varázs, mert
sehogy sem láttam a boltot, vagy talán szándékosan nem akartam
észrevenni, félve, hogy előre torkoskodnék a másnapi ínyenc fogásból.
De az éjszaka is hamar elrepült, és másnap
borzasztóan izgatottan balettoztam szokásos 12 centimen
a Frankel Leó utca 7. felé.
Rögtön belépésnél zavarba jöttem, hiszen a hazautazós
három táskámmal azonnal elefánt lettem a porcelánboltban –
zavaromat csupán Szeri Ákos, a budai üzlet vezetőjének
talpraesett mosolya és gyors kézmozdulata mentette meg, aki
azonnal eltüntette koffernek is beillő holmimat a pult alá.
Az üzletben épp vevők voltak, akik
különleges születésnapi ajándékra vadászva tértek be az Ómama Antikba.
Nem akartam zavarni, csendben fotózgattam, s közben füleltem.
Az, ahogy Ákos egy divattörténeti lexikont megszégyenítő
tudással mesélt, magyarázott a vevőknek, és fáradhatatlan türelemmel vette elő
a fiókokból, dobozkákból az újabb és újabb
ragyogó ékszereket, azt az érzést keltette
bennem, mintha a századelő Óbudájába csöppentem volna.
Elvégre, hány ilyen üzletvezetővel találkozunk ma?
Aki nem csupán szereti munkáját, de ennyire képzett is a maga területén?
Pedig az ég látja lelkem, mennyi
jó kis dolgozatot megírtam én szenvedéllyel
az ékszertörténetről, illatokról, tervezőkről,
és ezek után milyen fantasztikus érzés,
hogy még mindig mennyit lehet tanulni a divatról,
és hogy csak a véletlen szerencsének köszönhetően
találkoztam egy olyan emberrel, aki remélem,
máskor is ilyen türelemmel magyaráz majd, ha újra felkeresem. 🙂
Az Ómama Antik vásárlói közt nem kevésbé
izgalmas emberek, nevek fordulnak meg –
hazai és külföldi gyűjtők, színházak és filmek,
akár hollywood-i produkciók kellékesei, vagy,
mint honlapjukon kiderül, a hazai hírességek is.
mint honlapjukon kiderül, a hazai hírességek is.
Világmárkák által tervezett és piacra dobott,
napjainkra “vintage”-zsá érett kollekciók,
ruhákon, cipőkön, táskákon, kendőkön, kalapokon, bizsukon
is illusztris névsor vonul fel –
Prada, Gucci, Escada, Fendi, Chanel, Louis Vouitton,
Christian Dior, Kate Spade, hogy csupán néhányat
említsek a divattörténet nagyjai közül.
Sajnos, a túrista-lét elkerülhetetlen,
vonatindulást jelző telefonpittyenése véget vetett a varázslatnak,
vonatindulást jelző telefonpittyenése véget vetett a varázslatnak,
de így is egy hónapig kerülgettem, hogy szelektálnom
kelljen a készített 260 képből,és mesélnem arról, amit
igazán elmesélni nem – látni és tapasztalni lehet.
Bővebben az Ómamáról:
Külön Köszönet:
Nagy Júliának
és Szeri Ákosnak
Adina / 2012 MissAlqimia
Csatlakozz a blog olvasói közösségéhez a facebookon!
https://www.facebook.com/MissAlqimia
https://www.facebook.com/MissAlqimia
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: