Kedves, Drága, és Türelmes Olvasóink!

*

Először is, valóban köszönettel tartozom, hogy

megértés kísérte a nagy blogcsendet, azonban még mindig

nagyon nehéz szavakat találnom, mert amiről most

mesélni fogok egy picit, az nem más, mint a városok városa:

NEW YORK!!!

Manhattan

Hol is kezdjem mesém?

 Mire eljutottunk az utazás napjáig, már megvolt a terv,

a helyfoglalások a divatbemutatókra és a fashion show-kra,

valamint sikeresen eladtam pár ékszert, így tetemes

költőpénzzel indultam neki a hétnek.

Na jó, ez sajnos mind nem igaz. 🙂

A hetem leginkább egy macskáéra hasonlított,

akit számtalan színes ruhával együtt bent felejtenek

a mosógép centrifuga-programjában.

És az elején megelégedéssel nyugtázott

csinos per mégis kényelmes kis klasszikus szettjeim is

pontosan ugyanígy néztek ki az aktuális nap / utazás végére.

Város a kompról

Bénulásig ájultan landoltam negyedmagammal,
a három szilikátmesterrel,
Sándorral, Edinával és Viktorral mintegy

hatórás késéssel, akkor már a bűvös 24 órát közelítő utazási
összidővel vasárnap este ismét Ferihegyen,

miután a LOT-nak, vagyis Lengyel Légitársaságnak köszönhetően

nem kis tortúrát éltünk túl

(az egy dolog, hogy a köd, ami miatt elvileg nem Varsóban,

hanem egy kis félkész dél-Lengyel reptéren landoltunk,
esélyes, hogy nem is létezett, de még csak annyit se mondtak,

hogy te szerencsétlen, arra menjél, ha lekésted a csatlakozásod).

Szóval, végre itthon, Thanks a LOT.

Legjobb cimbimmel az Empire tetején

Aztán, New Yorkban, részben más okból

sűrű programjainknak okán, semmi olyasmiről nem volt szó,

hogy laza városnézés, sétálgatás, leücsörgés, kávézgatás…

Olyan volt, hogy: rohanás át a piroson, le a lépcsőn,

átfurakodni az embereken, be a metróba,

sorban állni a legközelebbi Starbucks életmentő kávéjáért,
közben úgy bámulni folyamatosan felfelé fél szemmel, kitekert nyakkal,
hogy közben a másik szemünkkel figyeljük,
nem-e hajt belénk egy autó,

majd kimerülten lerogyni egy padra, és lelkileg is tunningolni

magamat, hogy igenis kibírom még azt a pár kilométert, mert

EZT MÉG LÁTNI KELL.

A Birodalom visszavár

Ugyanis, és ezzel vélhetően semmi újat nem mondok,

New York hatalmas, borzasztó sűrű és nagyon izgalmas.

És tudtuk, ha nem szaladunk, akkor esélyünk sem lesz

még csak a töredékét sem megnézni. Pedig igazán nem

voltak nagy elvárásaink… 🙂

Csajszi 🙂

A fényképezőinkről mondjuk gyakorlatilag azonnal

kiderült, hogy nem alkalmasak a New York-i távlatok befogására,

viszont amit szépen elterveztem, hogy rengeteg

street-fashion fotót csinálok, az sem igazán jött össze,

mert annyira rohan mindenki, hogy még a “Mozgó Gyerek”

funkció sem bírt el a száguldó New York-i divatbabákkal.

A múzeumokban (erre még visszatérek), sajnos,

egyáltalán nem nézelődtem, hanem, mint egy kis kosárral,

mentem szépen körbe a gépemmel, és kultúrális bevásároltam.

Aztán szépen visszamentem, és a szűkös időből maradó

morzsákat tényleg igyekeztem annak szentelni, ami igazán

lenyűgöz és megfog. Ezt ugyan el lehet ítélni, de ki tudja,

mikor lesz újra alkalmam elmenni, és a Metropolitan Museum

ékszereit megcsodálni?

Granuláció… nincs lehetetlen, ha elégszer éjszakázunk!

A közel 700 remek fotó viszont itt van velem, és

újraélhetem a kinti perceket, inspirálódhatok, álmélkodhatok.

És ami fő: nyugodtan nézelődhetek.

Ezt eredeti közegében ugyanis igen nehéz megtenni. 🙂

Kedvenc nesszeszerem

Látjátok feleim szümtükhel… Dél aranya

 

Az amerikai konyha különlegességeiből egy hét

alatt szintén nehéz mély-merítést tenni, így be tudok számolni

egy igen finom és erdeti thai vacsiról, egy Mac and Cheese névre

hallgató jellegzetes kajáról, ami lényegében szarvacskatészta

sajtos mártással tálban sütve salátával, igazi utcai árusos

hot dogról (nem, nem virsli van benne), 3 (jujj) különböző

helyen kóstolt hamburgerről (egy átlagos, de házi, egy fura, mert vega,

és egy isteni… csajok, vonalak ide, kilók oda, muszáj enni BLT Burgert!),

valamint rengeteg sajtkrémes bagelről zöldséggel és

egy szintén remek vega quesadilláról.

/ Itthon napok óta vad levesezés megy, de tegnap
este nosztalgikus rohamban összehoztam
egy egész jó Mac-et! 😉 /

Viktor gyönyörűségei a Zsolnay-Negyedben

… és New Yorkban

Mivel párom, Viktor kapcsán (Kortárs Eosin Kiállítás)

mentünk ki, programjaink tetemes része kötöttebb
kulturális látogatás, egyeztetés és ismerkedés volt.

A kiállítás csodálatos élmény volt, remek helyen,
nagyon igényes térben – természetesen elsősorban a
kiállított gyönyörű tárgyak miatt, de a látogatók részéről is
erős pozitív visszajelzések érkeztek,valamint a szervezők,
Julia Kunin, az Iliad Galéria, a kurátorok,
a Magyar Kuturális Intézet és
a Balassi Intézet is nagyon-nagyon kitett magáért.

Megnyitó

(Apró momentum, de nem kis munkával isteni

MAGYAR borokat szereztek és kínáltak a megnyitón.)

Az eseményt pedig megkoronázta egy remek hortobágyi
húsos palacsinta a főkonzuli rezidencián. 🙂
Hiába, azért a magyar ízeknek párja nincs a
világon, és ez nem üres közhely, hanem őszinte vélemény.

Élményhalmaz

Természetesen szántunk időt a helyi
klasszikusokra is, mint például az Empire State Building,
ami valóban elképesztő kilátást nyújt a
86.emeletről, vagy a Staten Island Ferry, azaz komp,
ami közvetlenül a Szabadság-szobor előtt halad el,
és ahonnan szintén elképesztő látkép nyílik a városra.

Central P

Vagy épp a Central Park, ami téényleg olyan volt, mint
a filmekben, a fák felett a felhőkarcolók, a füvön
kutyasétáltatók és sok-sok mókus, az utakon futók, kirándulók.

Napozós MET tetején parkos-városos

A High Line is igen izgalmas volt, ez tulajdonképpen
egy használaton kívül helyezett belvárosi vasúti szakasz,
ami a házak közt halad – nagyon leleményesen nem lebontották,
hanem sétáló-magas-utcává alakították.

American Wing street Fashion

A New York-i divat fogalom, de sajnos ez a hét
és az én kinti mozgásterem is igen kevés volt ahhoz,
hogy erről bármilyen értelemben is kimerítő vagy
összefoglaló képet adjak.
Ehhez szeretettel ajánlom olvasni, sőt, beszerezni a

Glamour Nagy Tedd! / Ne tedd! könyvét, ugyanis

ennek fotói legjobb tudomásommal Amerikában készültek,

és Manhattan utcáin a pozitív és a negatív iskolapáldákból

is igen sokat látni.

A különbség a kényelmes és a kínos közt

Pozitívként említem, hogy elég sok igényes (bőr)táskával,

minőségi (bőr)csizmával, egyedi és látványos

divatékszerrel feldobott szerelést láttam,

úgy festett, tényleg nagyon komolyan veszik a

táska szimbolikus és financiális jelentőségét, és azt is,

amit már nem is tudom, melyik tervező mondott,

jelesül ha egy nőről meg akarsz tudni valamit, ne a szemét

nézd, hanem a cipőjét…:) Hmm.

Viszont igen gyakori volt, amin társaságunk férfitagjainak

is megakadt a szeme, de nem a szekszissége miatt:

drága szerelés, esetleg bunda, tangapapuccsal,

olcsó(nak kinéző)flipfloppal.

Értjük, hogy akinek van miből, az már ezt a lazaságot

is megengedheti, de erre mondja az angol nyelv, hogy

COME ON..!!! 🙁

Kedvenc Csicsáim!

Ígéretemhez híven visszatérek pár mondat erejéig
a múzeumozáshoz, hiszen egyrészt ezeket szakmailag
sem hagytuk volna ki, másrészt a múzeumi
élmények is messzemenően indokolják a lenyűgözöttséget.
Gyakorlatilag sikerült végigsétálnom 5 év
művtöri-anyagán, ami leírhatatlan érzés volt… a torkomban
dobogott a szívem…
mert hát 17 évesen, a művtörióra imádott sötétjében, minden
idegszálammal koncentrálva, mégis álmodozva sosem hittem
volna, hogy ezeket az alkotásokat valaha is megnézhetem. <3

Fura nemtommi 🙂

A Metropolitan Museum, ahol sikerült az ominózus 700 képet
elkövetnem, pedig gyakorlatilag ingyenes, azaz adományozós
rendszerben működik, legyen akár 1 dollárod vagy 40-ed,
bemehetsz, és korlátlanul fényképezhetsz minden pluszdíj nélkül.
Az adományokat többek közt művészetoktatásra,
interaktív programokra, tárlatbővítésekre költik,
ami nem csak nagyon jól hangzik, de láthatóan meg is valósul.
A Museum of Art and Design-ban pedig épp a
fantasztikus fémműves(művész), Daniel Brush exkluzív
életmű-kiállítása volt látható, ami mellől szintén úgy
kellett elvonszolni.

A tűz ezer lángja

Még nagyon sokat tudnék mesélni az apróbb
csodáktól a nagyobbakig, amik történtek
ez alatt a nagyon gyors és őrült izgalmas hét alatt,
de legyen az már egy következő poszt
és érdekes fotóanyag témája.
Ahogy egy hétbe, úgy egy cikkbe sem lehet ezt a lenyűgöző
várost belegyömöszölni. 🙂
Amiben biztos vagyok, hogy bár az én békés
balatoni lelkemnek nem való az odaköltözés, de
mindenképpen szeretnék visszamenni, kicsit hosszabb
időre, és talán céltudatosabban is.
És hát New Yorkban még ilyen múzeum is van ám,
ami a sorozatból ítélve nem meglepő –
ugyan nem mentünk be, de hát hagyni kell még pár
meglepetést legközelebbre is! 🙂

SeX és New York

Adina / MissAlqimia 2012
Csatlakozz a blog olvasói közösségéhez a facebookon!
https://www.facebook.com/MissAlqimia