Kedves Olvasóink!
Ígéretemhez híven a blog élete újra visszatér a rendszeresség medrébe,
ennek kapcsán úgy érzem, páratlanul találó, hogy éppen
Zsanával készült interjúmat sikerült ennek kezdetére időzíteni –
hiszen amellett, hogy csodálatos anyuka, két és fél év után ő is
viharos sikerrel, és szinte követhetetlen tempóban készülő, egyre izgalmasabb
ékszerekkel tért vissza a porondra, a másodszor megrendezett
Gombold Újra! WAMP különdíjasaként.
Nem titok az sem, hogy számomra Zsana is “ismeretlen ismerős” –
olyan ember, akire azonnal felfigyeltem, akivel periodikusan keressük egymást,
mégis, a kérdéseim kapcsán újra rádöbbentem, mennyi mindent nem tudtam
és nem tudok még róla.
Például, könnyen lehet, hogy a szüleim házának
kapuját is a dédpapája készítette?
Igen, könnyen lehet! 🙂
Szeretettel ajánlom Nektek ezt a posztot, és köszönöm
Zsanának a csodás képeket, izgalmas válaszokat!
***
A.: – Milyen belső vagy külső eseményekhez,
folyamathoz köthető, hogy eldöntötted: ékszertervezéssel,
kiegészítő-tervezéssel szeretnél foglalkozni?
folyamathoz köthető, hogy eldöntötted: ékszertervezéssel,
kiegészítő-tervezéssel szeretnél foglalkozni?
Zsana: – Nem döntöttem el tudatosan, egyszerűen így alakult.
Valószínűleg a véremben van, bár ékszerész nem volt a családban.
Volt viszont kovács, lakatos, gépész, technikus, és mindent megoldó ezermester.
Egészen kicsi koromban kiderült,
hogy a manuális dolgokra fogékony vagyok, így csakis olyan pályán a helyem,
ahol az alkotó energiáim elegendő teret kaphatnak.
Volt néhány mellékvágány, zsákutca,
de bármennyire is igyekeztem néha letérni az utamról,
valahogy mégis mindig ugyanott kötöttem ki.
Valószínűleg a véremben van, bár ékszerész nem volt a családban.
Volt viszont kovács, lakatos, gépész, technikus, és mindent megoldó ezermester.
Egészen kicsi koromban kiderült,
hogy a manuális dolgokra fogékony vagyok, így csakis olyan pályán a helyem,
ahol az alkotó energiáim elegendő teret kaphatnak.
Volt néhány mellékvágány, zsákutca,
de bármennyire is igyekeztem néha letérni az utamról,
valahogy mégis mindig ugyanott kötöttem ki.
Hogy miért pont az ékszer: Nem is tudom…
A textil majdnem ugyanennyire vonzott, sokáig csak
saját készítésű ruhákban jártam, és a divattervezés is nagyon érdekelt,
de az ékszerekhez valami egészen sajátos módon vonzódom
már kislány korom óta.
Azt láttam, hogyan szabják-varrják a ruhákat, ki is próbálhattam,
de hogy a fémből, ebből a számomra ridegnek és keménynek tűnő
anyagból hogyan lehet ennyiféle szépséges dolog, azt valami misztikus köd fedte.
Azt hiszem, egyszerűen csak kíváncsi voltam, mi van a köd mögött.
Ja, és mert nő vagyok. Egyszerűen imádom az ékszereket!
A textil majdnem ugyanennyire vonzott, sokáig csak
saját készítésű ruhákban jártam, és a divattervezés is nagyon érdekelt,
de az ékszerekhez valami egészen sajátos módon vonzódom
már kislány korom óta.
Azt láttam, hogyan szabják-varrják a ruhákat, ki is próbálhattam,
de hogy a fémből, ebből a számomra ridegnek és keménynek tűnő
anyagból hogyan lehet ennyiféle szépséges dolog, azt valami misztikus köd fedte.
Azt hiszem, egyszerűen csak kíváncsi voltam, mi van a köd mögött.
Ja, és mert nő vagyok. Egyszerűen imádom az ékszereket!
A.: -Volt olyan gyerekkori, vagy korai meghatározó élményed,
amihez a pályaválasztásod köthető?
amihez a pályaválasztásod köthető?
Zsana: – A műszaki érzékemet, a fémmunkák iránti vonzalmamat
a család férfitagjaitól örököltem.
Imádtam a nagypapám műhelyében a fémforgácsban kotorászni,
és a szerszámaival mindenféle dolgokat ügyeskedni.
Már akkor tetszett, hogy a különböző anyagok a ráhatásomra
hogyan alakulnak át a nekem tetsző vagy a véletlennek köszönhető módon.
Édesapám is sok mindenre megtanított, a mai napig előfordul,
hogy hozzá fordulok tanácsért, ha valamit nem sikerül megoldanom.
Sajnos, kovács dédapámat már nem ismertem,
de a mai napig őrzök pár darabot az általa készített szerszámokból és használati tárgyakból.
Ő egyébként Kővágóörs kovácsmestere volt, ha körbenézel a faluban,
és a környező településeken, az összes kovácsoltvas kapu,
ami még fennmaradt, az az ő munkája.
És a sokak által ismert révfülöpi hajóhinta szintén,
ami nagy szívfájdalmamra az új játszótérrel már nem fért meg egy helyen.
A család nőtagjaitól pedig a rajztudást kaptam útravalóul.
Édesanyám művészeti középiskolát végzett,
nagyanyám pedig szintén rajzolt, festett.
Valószínűleg nem véletlen tehát, hogy amint meg tudtam fogni a ceruzát,
én is elkezdtem rajzolni.
a család férfitagjaitól örököltem.
Imádtam a nagypapám műhelyében a fémforgácsban kotorászni,
és a szerszámaival mindenféle dolgokat ügyeskedni.
Már akkor tetszett, hogy a különböző anyagok a ráhatásomra
hogyan alakulnak át a nekem tetsző vagy a véletlennek köszönhető módon.
Édesapám is sok mindenre megtanított, a mai napig előfordul,
hogy hozzá fordulok tanácsért, ha valamit nem sikerül megoldanom.
Sajnos, kovács dédapámat már nem ismertem,
de a mai napig őrzök pár darabot az általa készített szerszámokból és használati tárgyakból.
Ő egyébként Kővágóörs kovácsmestere volt, ha körbenézel a faluban,
és a környező településeken, az összes kovácsoltvas kapu,
ami még fennmaradt, az az ő munkája.
És a sokak által ismert révfülöpi hajóhinta szintén,
ami nagy szívfájdalmamra az új játszótérrel már nem fért meg egy helyen.
A család nőtagjaitól pedig a rajztudást kaptam útravalóul.
Édesanyám művészeti középiskolát végzett,
nagyanyám pedig szintén rajzolt, festett.
Valószínűleg nem véletlen tehát, hogy amint meg tudtam fogni a ceruzát,
én is elkezdtem rajzolni.
A.: Mivel foglalkozol szívesen, mi motivál a leginkább?
Mi a legjobb érzés, élmény számodra ebben a szakmában,
abban, amit csinálsz?
Mi a legjobb érzés, élmény számodra ebben a szakmában,
abban, amit csinálsz?
Zsana: – A kutatás, keresés fázisa és az a bizonyos alkotói láz,
ami akkor keríti hatalmába az embert, amikor rátalál valamire.
Az az izgalom semmihez sem fogható.
Azt hiszem, ezt az élményt keresem újra meg újra.
Ha valami olyat sikerül alkotnom, ami aztán valaki számára kedvessé válik,
az már csak a hab a tortán. Emellett az is nagyon jó érzéssel tölt el,
amikor érzem, hogy fejlődöm, hogy egyre kiforrottabbak a tárgyaim
és a minőségük is egyre csiszoltabb.
ami akkor keríti hatalmába az embert, amikor rátalál valamire.
Az az izgalom semmihez sem fogható.
Azt hiszem, ezt az élményt keresem újra meg újra.
Ha valami olyat sikerül alkotnom, ami aztán valaki számára kedvessé válik,
az már csak a hab a tortán. Emellett az is nagyon jó érzéssel tölt el,
amikor érzem, hogy fejlődöm, hogy egyre kiforrottabbak a tárgyaim
és a minőségük is egyre csiszoltabb.
A.: – Milyen anyagokat, technikákat használsz előszeretettel?
Zsana: – Még körülbelül 4 évvel ezelőtt felfedeztem egy technikát,
ami egy lágy anyagokon alkalmazható lineáris kapcsolási elv.
Akkor még nem tudtam mire lesz jó, de megéreztem
azt a bizonyos lázat és tudtam, hogy ez most valami igazán érdekes dolog.
Jó 3 évig a fiókban pihent, aztán tavaly decemberben
előszedtem és megtaláltam az értelmét.
Azóta főleg ezzel a technikával készítek ékszereket, kiegészítőket.
Fejlesztem, anyagokkal kísérletezek,
újabb és újabb formai megoldásokat tervezek és kutatom,
hogy milyen lehetőségek rejlenek benne még.
Borzasztó izgalmas számomra ez a téma.
Mindig is érdekeltek a modulokból építkező tárgyak,
a diplomamunkám is erre épült, de akkor még olyan megoldásokat használtam
a kapcsolásra, amik létező elvek, én csak a saját elképzeléseim szerint alkalmaztam őket.
ami egy lágy anyagokon alkalmazható lineáris kapcsolási elv.
Akkor még nem tudtam mire lesz jó, de megéreztem
azt a bizonyos lázat és tudtam, hogy ez most valami igazán érdekes dolog.
Jó 3 évig a fiókban pihent, aztán tavaly decemberben
előszedtem és megtaláltam az értelmét.
Azóta főleg ezzel a technikával készítek ékszereket, kiegészítőket.
Fejlesztem, anyagokkal kísérletezek,
újabb és újabb formai megoldásokat tervezek és kutatom,
hogy milyen lehetőségek rejlenek benne még.
Borzasztó izgalmas számomra ez a téma.
Mindig is érdekeltek a modulokból építkező tárgyak,
a diplomamunkám is erre épült, de akkor még olyan megoldásokat használtam
a kapcsolásra, amik létező elvek, én csak a saját elképzeléseim szerint alkalmaztam őket.
De ez most más, ez tényleg saját felfedezés,
és ez azért nagyon izgalmas, mert nincs semmilyen előképem.
Teljes egészében nekem kell kitapasztalni.
Annyira a sajátomnak érzem, hogy még nevet is adtam neki.
Pangolinnak hívják, azaz tobzoskának, mert az egyik darab teljesen olyan lett,
mint egy összegömbölyödött tobzoska.
és ez azért nagyon izgalmas, mert nincs semmilyen előképem.
Teljes egészében nekem kell kitapasztalni.
Annyira a sajátomnak érzem, hogy még nevet is adtam neki.
Pangolinnak hívják, azaz tobzoskának, mert az egyik darab teljesen olyan lett,
mint egy összegömbölyödött tobzoska.
Ebből adódóan fémműves létemre most szinte csak textillel, bőrrel, műbőrrel,
illetve hasonló karakterű, lágy anyagokkal dolgozom.
Kiegészítésképpen minimális fémet is használok, de nem jellemző.
Később szeretném beemelni a fémművességet újra a munkámba,
mert a minőség szempontjából nagy lépést jelentene és hiányzik is,
de 3 éves kisfiam mellett egyenlőre megvalósíthatóbbnak tűnik a textiles-bőrös irány.
illetve hasonló karakterű, lágy anyagokkal dolgozom.
Kiegészítésképpen minimális fémet is használok, de nem jellemző.
Később szeretném beemelni a fémművességet újra a munkámba,
mert a minőség szempontjából nagy lépést jelentene és hiányzik is,
de 3 éves kisfiam mellett egyenlőre megvalósíthatóbbnak tűnik a textiles-bőrös irány.
A.: – Mi/ki volt az, aki leginkább inspirált eddig szakmailag?
Zsana: – Amivel most is foglalkozom, azaz a modulokból építkező tárgyak,
életem eddigi legizgalmasabb témája.
Tiszta geometria, játék a síkokkal és a térrel.
Van néhány tervező szerte a világon, akik hasonlóan gondolkodnak,
az ő munkásságukat folyamatosan követem.
Inspirációt azonban nem tőlük merítek, inkább a közös élmény miatt fontosak.
A valaha engem ért legerősebb hatás maga a természet.
Úgy nevelkedtem, hogy ne menjek el a részletek mellett,
hogy a legapróbb dologban is fel tudjak fedezni valami csodát.
Ez a geometrikus látásmód pedig szerintem egyenesen ebből fakad.
A természet geometriájánál számomra nincs izgalmasabb.
Hogy mégis megnevezzek egy tervezőt, aki különösen nagy hatással van rám,
Iris van Herpen-t egyenesen csodálom. Nagyképűség volna magamat hozzá hasonlítani,
de mégis van bennünk valami közös. Ő a mestere annak a látásmódnak, ami engem is motivál.
életem eddigi legizgalmasabb témája.
Tiszta geometria, játék a síkokkal és a térrel.
Van néhány tervező szerte a világon, akik hasonlóan gondolkodnak,
az ő munkásságukat folyamatosan követem.
Inspirációt azonban nem tőlük merítek, inkább a közös élmény miatt fontosak.
A valaha engem ért legerősebb hatás maga a természet.
Úgy nevelkedtem, hogy ne menjek el a részletek mellett,
hogy a legapróbb dologban is fel tudjak fedezni valami csodát.
Ez a geometrikus látásmód pedig szerintem egyenesen ebből fakad.
A természet geometriájánál számomra nincs izgalmasabb.
Hogy mégis megnevezzek egy tervezőt, aki különösen nagy hatással van rám,
Iris van Herpen-t egyenesen csodálom. Nagyképűség volna magamat hozzá hasonlítani,
de mégis van bennünk valami közös. Ő a mestere annak a látásmódnak, ami engem is motivál.
A.: – Mi az, ami a legtöbbet segít abban, hogy a maximumot hozd ki magadból?
Zsana: – Támogat a családom (párom, szüleim, testvéreim),
és ez nagy dolog. Sokaknak nem adatik meg, hogy egy egész család áll mögöttük,
jóban-rosszban, én nagyon szerencsés vagyok.
Vagy egy három éves kisfiam, születése után jó két és fél évre szüneteltettem
minden alkotó tevékenységet, egészen tavaly decemberig,
amikor is indultam a Gombold Újra! 02. pályázaton.
A WAMP különdíját nyertem el, ami azt jelenti, hogy azóta beindult
az életem szakmai szempontból, és folyamatosan, gőzerővel dolgozom.
Ez családi támogatás nélkül nem ment volna.
és ez nagy dolog. Sokaknak nem adatik meg, hogy egy egész család áll mögöttük,
jóban-rosszban, én nagyon szerencsés vagyok.
Vagy egy három éves kisfiam, születése után jó két és fél évre szüneteltettem
minden alkotó tevékenységet, egészen tavaly decemberig,
amikor is indultam a Gombold Újra! 02. pályázaton.
A WAMP különdíját nyertem el, ami azt jelenti, hogy azóta beindult
az életem szakmai szempontból, és folyamatosan, gőzerővel dolgozom.
Ez családi támogatás nélkül nem ment volna.
A.: – Amikor tervezel, gondolsz konkrét emberekre,
nő-típusra, akin elképzeled az ékszereidet? Ha igen, milyen “Ő”, a Nő?
nő-típusra, akin elképzeled az ékszereidet? Ha igen, milyen “Ő”, a Nő?
Zsana: – Ha személyre szólóan tervezek valakinek,
akkor természetesen végig jelen van az illető a tudatomban.
Máskor viszont azt hiszem, hogy szinte csak a tárgyra koncentrálok.
Ahogy készül, behív képeket arról , hogy kin tudnám elképzelni,
de ez inkább csak az én játékom.
Úgy gondolom, hogy az a rengeteg energia, amit beleteszünk egy tárgyba,
miközben dolgozunk rajta, az egyszer csak működésbe lép és megszólít valakit.
De hogy ki lesz az, soha nem lehet tudni.
Néha nagyon meglepődtem, hogy ki melyik ékszerembe szeretett bele,
máskor pedig, ha valaki odalép hozzám és körülnéz a standomon,
egyből tudom mit fog választani.
Mivel viszonylag nagyméretű, látványos ékszereket készítek,
azt gondoltam csupa extrém, ránézésre is bevállalós vevőm lesz, de tévedtem.
Volt például egy lány, nagyon csinos, igazi jókislány benyomását keltette.
Aztán felpróbálta az egyik nyakékemet és a szemem előtt változott
jókislányból “dominává”. Szóval bármi lehetséges.
akkor természetesen végig jelen van az illető a tudatomban.
Máskor viszont azt hiszem, hogy szinte csak a tárgyra koncentrálok.
Ahogy készül, behív képeket arról , hogy kin tudnám elképzelni,
de ez inkább csak az én játékom.
Úgy gondolom, hogy az a rengeteg energia, amit beleteszünk egy tárgyba,
miközben dolgozunk rajta, az egyszer csak működésbe lép és megszólít valakit.
De hogy ki lesz az, soha nem lehet tudni.
Néha nagyon meglepődtem, hogy ki melyik ékszerembe szeretett bele,
máskor pedig, ha valaki odalép hozzám és körülnéz a standomon,
egyből tudom mit fog választani.
Mivel viszonylag nagyméretű, látványos ékszereket készítek,
azt gondoltam csupa extrém, ránézésre is bevállalós vevőm lesz, de tévedtem.
Volt például egy lány, nagyon csinos, igazi jókislány benyomását keltette.
Aztán felpróbálta az egyik nyakékemet és a szemem előtt változott
jókislányból “dominává”. Szóval bármi lehetséges.
A.: – Hogy kell téged munka közben elképzelni?
Van egy asztalod, sarkod, ahol elmélyedsz, vagy szaladgálsz
fel és alá egy tejeskávéval a kezedben? 🙂 Milyen a saját munka-közeged?
Van egy asztalod, sarkod, ahol elmélyedsz, vagy szaladgálsz
fel és alá egy tejeskávéval a kezedben? 🙂 Milyen a saját munka-közeged?
Zsana: – Először tényleg csak egy sarkom volt a szüleim lakásában,
egy darab varrógéppel. Aztán lett még egy.
Aztán kellett egy nagyobb asztal, tárolóhely, próbababa, gépek,
anyagok és még anyagok, stb., míg végül szépen lassan az egész étkezőt elfoglaltam.
Most az a műhelyem. Azt hiszem, nincs akkora hely, amit ne tudnék betölteni, amikor dolgozom.
egy darab varrógéppel. Aztán lett még egy.
Aztán kellett egy nagyobb asztal, tárolóhely, próbababa, gépek,
anyagok és még anyagok, stb., míg végül szépen lassan az egész étkezőt elfoglaltam.
Most az a műhelyem. Azt hiszem, nincs akkora hely, amit ne tudnék betölteni, amikor dolgozom.
Mivel nappal anyuka vagyok és többnyire éjjel van időm elmélyedni,
kihasználok minden nyugodt pillanatot és nem nagyon szaladgálok kávéval
(a gyermekem után annál többet).
Sokszor hajnalig fent vagyok, mert tényleg csak éjszaka van csend és nyugalom,
ami pedig elengedhetetlen számomra, főleg a tervezéshez.
kihasználok minden nyugodt pillanatot és nem nagyon szaladgálok kávéval
(a gyermekem után annál többet).
Sokszor hajnalig fent vagyok, mert tényleg csak éjszaka van csend és nyugalom,
ami pedig elengedhetetlen számomra, főleg a tervezéshez.
A.: – Mi számodra a legnehezebb, akár a napi munkádban,
akár a tágabban vett szakmában? Amivel nehéz megbarátkoznod?
akár a tágabban vett szakmában? Amivel nehéz megbarátkoznod?
Zsana: – Egyenlőre nagyon nehezen tudom egyensúlyban tartani a magánéletet a munkával.
Az alkotó munka (nálam legalábbis, de gondolom nem vagyok egyedül)
nagyon rapszodikus életritmust eredményez.
Vagy nagyon dolgozom, vagy semennyire, nem nagyon van középút.
Ezt nem mindenki képes tolerálni és nekem sem könnyű.
Az alkotó munka (nálam legalábbis, de gondolom nem vagyok egyedül)
nagyon rapszodikus életritmust eredményez.
Vagy nagyon dolgozom, vagy semennyire, nem nagyon van középút.
Ezt nem mindenki képes tolerálni és nekem sem könnyű.
A másik dolog a pénz… Nem szeretek pénzért dolgozni,
mindig attól félek, hogy ez kiölheti a lelket a munkámból.
Persze élni kell valamiből és ha már választhatok, nyilván azt választom,
amit amúgy is szívesen csinálok.
mindig attól félek, hogy ez kiölheti a lelket a munkámból.
Persze élni kell valamiből és ha már választhatok, nyilván azt választom,
amit amúgy is szívesen csinálok.
A.: – Mit érzel eddigi legnagyobb szakmai sikerednek?
Zsana: – Egyértelműen a Pangolint tartom a legnagyobb sikeremnek.
Általa találtam rá a saját utamra.
A.: – Mik a rövidtávú és hosszabb távú szakmai céljaid?
Zsana: – Szeretnék egyre jobban elmélyedni abban, amit jelenleg csinálok.
Technikailag, anyaghasználatban és formai megoldásokban egyaránt fejleszteni szeretném.
Most úgy érzem, hogy a modul tárgyak akár évekig lekötnek még.
Egyenlőre nemhogy unnám ezt a témát, de egyre izgalmasabbnak találom
és egyre több lehetőséget látok benne.
A mostani tárgyaimnál sokkal merészebb elképzeléseim vannak,
amiket szeretnék megvalósítani.
Technikailag, anyaghasználatban és formai megoldásokban egyaránt fejleszteni szeretném.
Most úgy érzem, hogy a modul tárgyak akár évekig lekötnek még.
Egyenlőre nemhogy unnám ezt a témát, de egyre izgalmasabbnak találom
és egyre több lehetőséget látok benne.
A mostani tárgyaimnál sokkal merészebb elképzeléseim vannak,
amiket szeretnék megvalósítani.
A jövőben szívesen dolgoznék csapatban, akár egy-egy projekt erejéig,
akár hosszabb távon együttműködve. A vidéki életnek a sok előnye mellett
megvan az a hátránya, hogy az ember kiesik a szakmai életből és
viszonylagosan magára van utalva.
A közös munka segítene, hogy szorosabb legyen a kapcsolat.
akár hosszabb távon együttműködve. A vidéki életnek a sok előnye mellett
megvan az a hátránya, hogy az ember kiesik a szakmai életből és
viszonylagosan magára van utalva.
A közös munka segítene, hogy szorosabb legyen a kapcsolat.
A.: – És egy kis Gombold Újra! – milyen élmény,
érzés volt ez az esemény és az elismerés a Te nézőpontodból,
milyen lehetőségek nyíltak meg ennek kapcsán előtted?
érzés volt ez az esemény és az elismerés a Te nézőpontodból,
milyen lehetőségek nyíltak meg ennek kapcsán előtted?
Zsana: – Úgy indultam neki a pályázatnak, hogy fő a részvétel,
hiszen a kisfiam mellett 2 és fél éve szinte semmi szakmai jellegűt nem csináltam.
Azért vágtam bele, mert éreztem, hogy nagyon ideje lenne végre újra dolgoznom,
a visszatéréshez pedig valami erős motivációra volt szükség.
Ehhez képest már az nagy meglepetés volt, hogy egyáltalán a döntőbe bejuthattam,
a különdíjat pedig szinte el sem tudtam hinni.
Azóta intenzíven dolgozom, hiszen hónapról hónapra várnak a WAMP-on,
ez pedig nagyon sokat hozzátett ahhoz, hogy megismerjenek
és ami még fontosabb számomra, hogy nagyon felgyorsította a fejlődésemet.
hiszen a kisfiam mellett 2 és fél éve szinte semmi szakmai jellegűt nem csináltam.
Azért vágtam bele, mert éreztem, hogy nagyon ideje lenne végre újra dolgoznom,
a visszatéréshez pedig valami erős motivációra volt szükség.
Ehhez képest már az nagy meglepetés volt, hogy egyáltalán a döntőbe bejuthattam,
a különdíjat pedig szinte el sem tudtam hinni.
Azóta intenzíven dolgozom, hiszen hónapról hónapra várnak a WAMP-on,
ez pedig nagyon sokat hozzátett ahhoz, hogy megismerjenek
és ami még fontosabb számomra, hogy nagyon felgyorsította a fejlődésemet.
Adina / MissAlqimia 2012
Csatlakozz a blog olvasói közösségéhez a facebookon!
https://www.facebook.com/MissAlqimia
Csatlakozz a blog olvasói közösségéhez a facebookon!
https://www.facebook.com/MissAlqimia
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: