Kedves Olvasóink!
Szeretném a blogcsendet ezúttal egy személyesebb
bejegyzéssel megtörni, mely részben választ ad arra is,
miért nem jelent meg egy ideje újabb poszt.
A MissAlqimia már átesett tavaly egy nagy frissítésen és
szerkezeti váltáson, utána csatlakozott hozzám
Zsófi és Mimi, mint rovatszerkesztők.
Nagyon hálás voltam nekik a sok-sok lelkesedésért és
izgalmas anyagért, azonban már akkor is egyértelmű volt,
hogy mindannyian pályakezdők lévén, ha eredményesen
tesszük dolgunkat, eljön az a perc, hogy egyre nehezebb lesz
a munkák mellett időt szakítani a blog rendszeres szerkesztésére.
Mimi így sajnos – illetve másfelől szerencsére, mert nagyon ügyes
és nagyon sokat dolgozik!!! -levált kis csapatunkról.
(Remélem, azért néha egy-egy vendégeskedés erejéig
visszacsábul majd! 🙂 )
Zsófi még nem mondta ki a döntő szót, de úgy érzem,
tehetségét és munkáit nézve, ő is lassan visszaalakul szerkesztőből
riportalannyá, akit néha alaposan kifaggatok, merre halad,
min dolgozik épp. 🙂
Ezek a változások egyfelől fájóak, másfelől pedig természetesek és
elképesztően pozitív dolgok vannak mögöttük – sikerek olyan
területeken, ahol nem könnyű megállni a lábakon, főleg kezdőként,
így egy percig sem vaciláltam azon, milyen érzésekkel is gondoljak
drága munkatársnőimre, akik oly örömtelivé és színessé
tették tavalyi munkámat.
A háttérben természetesen az én életemben is számos izgalmas
esemény zajlott – ezek közül jelenleg a legmeghatározóbb, hogy
májusban férjhez megyek a páromhoz, és egyben
legjobb barátomhoz, Viktorhoz – a szervezésben
már úgy érzem, túl vagyunk a kritikus ponton, de bevallom, a
szabadidő fogalma az “Új Év” első két hónapjában jelentősen
átértelmeződött. 🙂
S hogy mi lesz a MissAlqimia jövője?
Természetesen, csupa-csupa izgalmas cikk és
szemgyönyörködtető anyag, talán kezdetben kissé
szakadozottabban, mint fénykorában, de továbbra is
nagy-nagy szeretettel és lelkesedéssel!!
Köszönöm ezúton is türelmeteket, támogatásotokat, és
további kellemes olvasgatást itt a blogon –
ígérem, lesz mit! 😉
