Fragrance, Fragrance!

Húsvét izgalmai kapcsán az egyik dolog, ami eszünkbe juthat:
a borzasztó locsolókölni! 
Ezt a folyadékot ugyanis nem csak iszonyatosan büdösre készítik, 
de különlegesen tartósra is. Némelyik drága parfüm 
igazán példát vehetne a filléres kölni tartósságáról!
Én személy szerint jobban viselem a tradicionális nagy vödör 
jeges kútvizet, mint akár egy fújásnyi borzasztó pacsulit a 
hajamra, amit a hajmosások dacára is
még 2-3 nap után is folyamatosan érzek. 
Ennek kapcsán megragadom az alkalmat erre a szösszenetre, 
melyben írok az illatokról, ránk gyakorolt hatásukról 
és egy kicsit a napi parfümhasználatról is.
Kevés dolog van, amire ennyire fogékony vagyok – 
órákat is el tudnék tölteni egy
parfümériában, és a mai napig csodálom kaliforniai barátnőm,
 Liz türelmét, amiért mosolyogva kivárta a barcelonai parfümmúzeumban 
végigfotózott 3 órát, vagy párom,Viktor lojalitását irányomba 

a lakás egyre több pontját meghódító parfümös-üveg
gyűjteményem szisztematikus megtűréséért. 🙂
Egyes kémiai anyagok alapvető befolyással vannak

 bizonyos állatok viselkedésére, 
például a rovarok viselkedését meghatározó feromonok, 
vagy a kutyák területjelző szagnyomai. 
Az a kérdés, mely szerint létezik-e hasonló az embereknél,
 ma is heves tudományos vita tárgya, és tény, hogy még egyetlen
olyan molekulát sem találtak, amely egyértelműen kiváltott volna 
valamilyen általános érvényű emberi viselkedést. 
De az már bizonyosnak látszik, hogy különösen a szexuális viselkedésben
 és a hangulatnak, lelkiállapotnak nevezett pillanatnyi mentális állapot 
befolyásolásában az eddig sejtettnél lényegesen nagyobb szerepe 
lehet egyes illatanyagoknak.
A parfümöket alapanyagok szerint három csoportra oszthatjuk: 
állati (mirigyekből), növényi és szintetikus. 
 
A parfümök legismertebb ősei, készítésük alapjai a növényi illóolajok. 
A virágok, gyümölcsök, levelek, gyökerek jellegzetes illatát 
nagyrészt a bennük felhalmozódott illóolajok adják. 
Az illóolajok erősen „koncentrált” természetes anyagok, 
amelyek a növények fennmaradásában játszanak fontos szerepet. 
Kinyerésük a növényi nyersanyagtól függően víz- vagy vízgőz-desztillációval, 
préseléssel, oldószerrel, enzimes bontással 
vagy szuperkritikus kivonással (extrakcióval) történik.
A nagy ókori kultúrák mind ismerték és sokoldalúan használták őket.
Leginkább testápolásra, illatosításra, gyógyításra,  de alkalmazásuk „csúcsát” 
a szakrális tevékenységek (beavatás, áldozás, hálaadás) 
meghatározó elemeként történő használatuk jelentette.
Mezopotámia területén már a Gilgames-eposzban (kr.e.3000) is 
említésre kerül valamiféle aromakúp, egy i.e.2300 körüli, összesen több,
 mint 600 darabból álló orvosi tábla-könyvtár egyik darabja megemlíti 
az itt lakók által rendszeresen használt olajokat,
 mint pl. a rózsaolaj, fenyő, cédrus, mirha, kamilla, babér, 
kakukkfű, kardamom, édeskömény, mirtusz. 
A balzsamolajok előállítása többnyire áztatással történt, 
és szorosan kötődött a templomokhoz, ahol rituális,
 vallási és gyógyítási célokra is használták. 
Az egyiptomiak halottaik mumifikálása 

során az illóolajok baktériumölő, 
konzerváló hatását alkalmazták. Leggyakrabban tömjént,
 cédrust és ámbrafát használtak erre a célra. 
A múmiák belsejében illatos faforgácsokat találtak, 
a testet borító pólya pedig gyantával volt átitatva. 
A papok személyesen felügyelték a balzsamok elkészítését. 
Ismerték gyógyító hatásaikat is, az „élet növényeinek” nevezték őket. 
A hírhedt Kleopátra a feljegyzések szerint bolondult 
az illatos olajokért, így külön esszenciákat kevertetetett ki,
 melyekkel kezét, lábát, arcát, testét kente.
A kínaiak az egyes illóolajok 

nagyobb mennyiségű adagolásakor 
fellépő kábító hatást részesítették előnyben. 
Kiwan Ti kínai császár i.e. 4500 körül írta meg kézikönyvét, 
melyben olyan illatos növényekről értekezik, 
amelyeket ő maga tanulmányozott, 

s leírja e növények gyógyító hatását is. 
Később számos könyv jelenik meg, a jin-jang elvek 
alapján osztályozva a különféle gyógyfüveket, 

fákat, fűszernövényeket.
Indiában a legrégebbi, ismert gyógyászati módszer, 
az ájurvédikus gyógyítás mellett a védák szövegei számos
 illóolaj-tartalmú gyógynövényt említenek meg. 
A Kámaszutra szerelmi tananyagában is szerepelnek az
 afrodiziákumnak tartott illatok és olajok. 
Parfümként az indiaiak által kedvelt illatok tipikusan édesek, 
például szantál, jázmin, rózsa, pacsuli.
Az ókori Görögország területén is ismerték és alkalmazták
 a jövendőmondó orákulumok transzállapotának előidézése céljából. 
Más olajokat viszont a test fiatalon tartására, ápolására használtak 
a személyes higiénia részeként az edzőtermekben és fürdőkben.
 Ilyenek voltak például a rózsa-, majoránna-és bazsalikomolaj. 
Theophrasztosz a kr.e.3.században kiadott Illatok könyve 
című művében lefekteti a hellén aromaterápia alapjait azáltal, 
hogy részletesen ír a gyógynövények aromáinak előnyös tulajdonságairól.
Az ősi zsidó és a keresztény kultúra is élt a különböző
 illóolajokkal dúsított kenetek használatával.
 (például a Messiás szó szerint Felkentet jelent, ennek görögre fordítása 
a Krisztosz, vagyis Krisztus…) A bibliai szövegek tanúsága szerint 
az egyiptomi fogság idején ismerte meg a zsidó nép az illatos
 olajokat, előállításuk  módjait és kedvező tulajdonságaikat. 
Mózes különleges füstölőszere csak felszentelt olajokból állt, 
mint az oliva, mirha, pálma, kasszia és fahéj. 
Törvényeikben tiltják az olajok házi alkalmazását, azokat csak
 felszentelt papok használhatták a templomokban. 
A Biblia bővelkedik az olajok megnevezéseiben és méltatásukban, 
s a kisded Jézushoz járuló napkeleti bölcsek 
egyik értékes ajándéka éppen a mirha volt. 
A Római Birodalomban a testápolás területén terjedt el 
az illatos olajok használata, mint a régi közmondás is utal rá – 
„Non bene olet, qui bene semper.”, vagyis 
„Nincs annak jó szaga, aki mindig illatos.” arról tanúskodik, 
hogy az olasz csizma lakói nem átallottak túlzásokba esni. 
Széleskörű gyakorlatra tettek szert a privát és közösségi
terek illatosításában is. 
Magas szinten álló fürdőzési kultúrájukban is 
szerepet kaptak az illóolajok,
mint a gőzfürdők illatosítói és különféle masszázsokhoz

használt olajak összetevői.
Az arabokat tekinthetjük a mai illatszeripar megteremtőinek, 
mivel ők voltak, akik a desztillálás műveletét 
az európaiakkal megismertették. 
A leghíresebb arab orvos, Avicenna fedezte fel a 10. században, 
hogy számos növényből lepárlás útján kinyerhetőek értékes olajok.
Az így nyert illatos elegyek aztán az
arab kereskedők révén meghódították Európát.

Bár a Középkori Európában uralkodó higiéniai nézetek 
és szokások napjaink embere számára igencsak visszataszító
 (a fürdést például roppant egészségtelennek tartották), 
ezt ellensúlyozandó, a gyógyfüvek és illatos olajok fontos szerepet kaptak a
 fertőzések és rossz szagok elleni küzdelemben. 
A pestis, a lepra és a himlő ellen például mirha
 és szegfűszeg füstjével harcoltak. 
A reneszánsz kortól aztán a drága illatszerek mértéktelen 
alkalmazása már a fényűzés része volt.
A nagy törést az aromás olajok és egyéb illatosító
szerek térhódításában a puritánok hatalomra 
jutása jelentette a 18.században. 
Törvény tiltotta a nőknek, hogy illatosítsák magukat, 
hiszen ezzel jogtalan hatalomra tesznek szert a férfiak felett, 
tehát a boszorkányság egy formájaként is leírható. 
Mindez természetesen nem változtatott azon a tényen, 
hogy a penicillin feltalálásáig az illóolaj volt 
a legbiztonságosabb és leghatékonyabb fertőtlenítőszer.
Napjainkban a parfümöknek egyértelműen az élvezeti
és kommunikációs tartalma számottevő.
Körülbelül 60 000 fajta illatot tartanak számon, és
mintegy 800 féle meghatározó parfümkompozíció létezik.
Az, hogy mit választunk, beszél rólunk –
ha jól választunk, akkor őszintén, ha nem, akkor kissé fals módon.
A parfümöt ugyanannyira tudni kell viselni, mint egy ruhát,
így érdemes arra figyelni, milyen illatokban “érezzük jól” magunkat?
Fás, citrusos, fűszeres, könnyed vagy nehéz, édes, aromás illatokban?
Az orr hamar fáradó érzékszerv, így a saját parfümünk illatát
egy idő után nem érezzük, oda kell figyelni, hogy ne vigyük ekkor
se túlzásba a fújkálást.
Megszokott az is, hogy nappali parfümnek egy
könnyedebb, diszkrétebb illatot használunk, estére vagy
kötetlenebb alkalmakra pedig lehet egy kissé karakteresebb,
figyelemfelkeltőbb illatot.
Mielőtt megveszünk egy parfümöt, mindenképpen érdemes
többszöri próbát tenni, milyen az illat a bőrünkön?
Saját természetes kipárolgásunkkal harmonizál-e,
ugyanannyira tetszenek-e később 
kibomló illatjegyei, mint az első erőteljes illata?
(Sorrendben: fejillat-szívillat-alapillat)
Sokszor hallottam férfi-barátaimtól, hogy az általuk vett parfümöt
nem használja szívük hölgye.
Ez korántsem a férfiak figyelmetlenségéből fakad, vagyis
abból, hogy “nem találták el”, így
érdemes erről beszélgetni párunkkal, hogy nekünk és
neki milyen elképzelései vannak az illatunkról?
Az, amit ő dögösnek tart és tetszik neki, vajon nekünk miért
nem annyira kellemes?
A legtöbb férfi ösztönösen kissé vadmacskásabb, 

édesebb illatot választ,
mivel vonzónak tartja barátnőjét, így ezt vegyük bóknak.
(Állítólag a tubarózsa illata hat rájuk igazán gerjesztőleg).
Ha nagyon nem tudunk vele megbarátkozni,
egyszer igenis vegyük a fáradságot, 

és menjünk el közösen parfümöt venni!
Akár neki is. Egészen jó móka…! 🙂
Általános javallat, hogy egyszerre maximum 3-4 illatot szagoljunk
meg az üzletben, mivel az orr hamar eltompul.
Ha többet szeretnénk, érdemes közben beülni egy
espresso-ra, mivel a kávé illata kiűzi a többi illatot az orrból.
A parfüm illatát semmiképp se használjuk
testszag elfedésére, ez szinte mindig fordítva sül el.
Minél enyhébb és finomabb a parfüm illata, annál
enyhébb, semlegesebb illatú testápoló és dezodor ajánlott.
Aki biztosra szeretne menni, annak a parfümhöz
tartozó testápoló-deo szettet érdemes megvenni és használni,
ez esetben csak a különösen erős illatokra kell figyelni, nehogy sok legyen.
A ruháinkra is vigyázzunk, a sok direkt fújt
parfüm főleg a gyapjút és a selymet erősen megsárgíthatja,
egyes összetevői pedig a bőrön allergiás reakciót
válthatnak ki – ezért sem ártanak az előzetes próbák.
A hajunkon sokszor tartósabbnak tűnhet egy illat,
de a fejbőrt erősen irritálhatja, mostmár viszonylag
nagy választékban léteznek speciális hajparfümök is!
A különlegesen becses illatos kenőcsöket, olajakat 
és oldatokat a kezdetektől díszes szelencékben,
tégelyekben és üvegcsékben tartották.
A “tálalás”, vagyis az üveg, a csomagolás és a tömegkommunikáció
korában a reklám is része a parfüm varázsának.
Minden illatkompozíció sugall a hordozóin keresztül
egyfajta személyiséget és életérzést,
de minden esetben figyeljünk oda arra, hogy ne essünk
áldozatul ennek – csakis olyan illatot válasszunk,
 ami saját egyéniségünkhöz és életstílusunkhoz illik.
Mivel én ebben a témában totális bagoly vagyok a verébnek,
mert semmilyen formában nem tudok ellenállni ennek
a mennyei csábításnak, és azonnal elvesztem, ha a kezembe
veszek egy szépen csomagolt illatozó üvegcsét, inkább gyűjtöm őket,
és csak azt az egyet használom, amit már 5 éve, amikor a világ legszebb
tavaszán a kedvenc illatommal együtt egy különleges
érzésre is sikerült rátalálnom. 🙂
Húsvét alkalmából Nektek is kívánom, hogy 
megtaláljátok a saját szerelem-illatotokat!!!
MissAlqimia 2013

Csatlakozz a blog olvasói közösségéhez a facebookon!

https://www.facebook.com/MissAlqimia

Képek:

Saját fotók / Barcelona, Parfüm Múzeum

Bibliográfia:

TÖRTÉNETI ADATOK ÖSSZEGZÉSE

DIPLOMA-DOLGOZATOMBÓL

BiegelBauer Pál: Gyógyító illatok
     Bioenergetic Kft., Budapest, 2009.
Wilson, Roberta: Aromaterápia haladóknak
           Édesvíz Kiadó, Budapest, 2000. 
Bácskay András: Jóslási-és bajelhárítási rítusok az ókori Mezopotámiában
Ókor-folyóirat az antik kultúrákról  2006. V.évfolyam, 3-4.szám
Benke József: Az orvostudomány története/ Egyetemi tankönyv
      Medicina Könyvkiadó Zrt., Budapest, 2007. 
Szűr Krisztina: Stylist Kézikönyv I. 
2007
 
Tovább a blogra »