Szabó Lőrinc: Varázsló Illatok*
“Van hetvenhét rabom. Hetvenhét kis üvegben
laknak két doboz fenekén:
ritka olajokat és szárnyas szeszt kevertem
össze, s a furcsa gyüjtemény
“Van hetvenhét rabom. Hetvenhét kis üvegben
laknak két doboz fenekén:
ritka olajokat és szárnyas szeszt kevertem
össze, s a furcsa gyüjtemény
hetvenhét szellemet tart most szolgálatomra,
hogy szórakoztasson, ha kell
s télen tavaszba, hogyha utazni vágyom,
más világokba vigyen el.
hogy szórakoztasson, ha kell
s télen tavaszba, hogyha utazni vágyom,
más világokba vigyen el.
Hallottad biztosan, hogy szidták a bolondot,
a beteg agyat és szivet
a Költőt, aki a szagokat legelőször
ünnepelni merészkedett,
hallottad biztosan, de ma már meg sem érted,
hogy mi van abban beteges,
hogy illatokat úgy őrzöl, mint szót az írás,
vagy zenét a forgó lemez.
hogy mi van abban beteges,
hogy illatokat úgy őrzöl, mint szót az írás,
vagy zenét a forgó lemez.
Nem értem én se… És az üvegekhez nyúlok
és puhán, mint a túlvilág,
előborzonganak törékeny börtönükből
az illanó esszenciák,
puhán és halkan és édesen, mint az élet
vagy mint a halál, hidegen,
s nemsoká, mintha én magam is párolognék,
úgy lebegek a semmiben,
ugy ringok, úszok: a testben már csak egyetlen
izgatott érzék működik
s a ritkuló anyag szinte a végtelenbe
tolja szét a határait.
izgatott érzék működik
s a ritkuló anyag szinte a végtelenbe
tolja szét a határait.
Szálljatok, szellemek, hetvenhét üvegemből
szálljatok és meséljetek:
Lótusz, téged magam hoztalak Kairóból,
s ahogy beiszom lelkedet,
szálljatok és meséljetek:
Lótusz, téged magam hoztalak Kairóból,
s ahogy beiszom lelkedet,
megint ott járok az arab sikátorokban,
a muszki gyékénnyel födött
utcáin, boltok és a háromkezű ember
és ezer más csoda között.
.
aztán te lengsz körül, Akác, egész fasornyi
illatözönnel fujva el
Afrikát, és te, szűz Jázmin: benned a május
édes emléke énekel.
illatözönnel fujva el
Afrikát, és te, szűz Jázmin: benned a május
édes emléke énekel.
Lángoló réteket terítesz szét köröttem,
Kaliforniai Pipacs,
utazunk: te, Mósusz, te Szibéria, Szantál,
te Sába királynője vagy,
Kaliforniai Pipacs,
utazunk: te, Mósusz, te Szibéria, Szantál,
te Sába királynője vagy,
s nem fogytok el soha: gyantás rengetegekből
csapsz felém, Erdei Fenyő,
és jönnek társaid, Jácint, Liliom és mint
angyalok közt egy röhögő
csapsz felém, Erdei Fenyő,
és jönnek társaid, Jácint, Liliom és mint
angyalok közt egy röhögő
fekete ördög, úgy tombol öklendve hagymás
dögszagod, Asa Foetida,
míg el nem mos a vad Zeller, az agyigszúró
Torma s a halvány Rezeda.
dögszagod, Asa Foetida,
míg el nem mos a vad Zeller, az agyigszúró
Torma s a halvány Rezeda.
Szálljatok, rabjaim! Ugy játszom veletek, mint
bűbájos mesék hősei
a palackokba zárt szellemekkel,
és úgy szeretek játszani,
bűbájos mesék hősei
a palackokba zárt szellemekkel,
és úgy szeretek játszani,
ugy szeretek ma is, mint rég, gyerekkoromban,
mikor még alig volt mivel,
oldozzátok megint szabaddá a világot,
rabságom hadd felejtsem el:
mikor még alig volt mivel,
oldozzátok megint szabaddá a világot,
rabságom hadd felejtsem el:
hadd felejtsem, milyen józan undorban élek,
hisz úgy megritkult a varázs,
hogy már éveket ér öregedő szívemnek
egy percnyi elragadtatás.”
hisz úgy megritkult a varázs,
hogy már éveket ér öregedő szívemnek
egy percnyi elragadtatás.”
MissAlqimia 2013
Csatlakozz a blog olvasói közösségéhez a facebookon!
https://www.facebook.com/MissAlqimia
Csatlakozz a blog olvasói közösségéhez a facebookon!
https://www.facebook.com/MissAlqimia
*Vers:
Szabó Lőrinc: Varázsló illatok
1938
Harc az Ünnepért c. kötetben / 1938
Szabó Lőrinc összes versei / I. kötet
Budapest, Osiris Kiadó, 2003
Fotók: Erdei Adina
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: