Kedves Olvasóim!
Tinikoromban egészen egyszerűen meg tudtam
bolondulni a ‘vidéki nyaralástól’ – rosszul voltam a
friss levegőtől, lehajtott fejjel rohantam végig az erdőn,
ha hegyet láttam, duzzogtam – egyedül a vízpart tudott
némiképp megvigasztalni azért, hogy nem tölthetem a
nyarat a városban maradt menő idősebb barátnőimmel,
akik már egyedül is otthon lehettek, és persze ilyenkor
csakis felnőtt-filmeket néztek, a bekészített ebéd a macskáé
lett, mert a doboz fagyi sokkal jobb nyáron…
Szóval, ők szabadon kalandozhattak, amíg nekem,
szegény gyereknek, felügyelet alatt,
családostul kirándulni “kellett”… 🙂
Nos, azt hiszem, ha páran meg is mosolyognak
majd érte, kijelenthetjük, hogy határozottan öregszem.
Az idei első nyaralásnál ugyanis mindaz
kiemelten fontos szempont volt, amitől korábban a falat
kapartam: jó levegőt akartunk, nyugalmat, árnyas erdőket,
úszni, evezni, minél többet a lakás falain
kívül lenni, szabadban sütni-főzni, jókat enni…
(plusz minimális szintre szorítani a
telefon-és internethasználat időtartamát… 🙂 )
Azt hiszem, ezekhez az anti-urbánus igényekhez
keresve sem lehet ideálisabb helyet találni,
mint az Őrség.
Természetesen, mivel a hasonló, pezsgéstől és
gyors-ételektől megfáradt városi népeknek
kedvelt úti célja ez a tájegység, azért itt is
számos program és élménytúra kínálja magát
azoknak, akik nem csupán
a füvön heverészni akarnak két kecskegida árnyékában.
(Szaknyelven fejlett az őrségi falusi turizmus).
Körülbelül minden második épületben van kiadó
szoba, rengeteg a vendégház,
a hívogatóan otthonos, tényleg baba-barát fogadó,
azonban igény szerint érdemes alaposan tájékozódni
és időben szállást foglalni.
Amit még a nyugalomról:
mi éppen az őriszentpéteri vásár/búcsú
kellős közepébe érkeztünk, ahol kínai gumicipőtől
dodzsemen át az igazi őstermelők házi finomságaiig
minden volt – még őrült hangerővel szóló Piramis
koncert is – vagyis felhívom a figyelmet rá, a
a csalódások elkerülése végett, hogy
a táj andalító békéje mögött azért itt is zajlik
az olykor ugyanolyan hangos és populáris élet. 🙂
Kellemes átvezetés lehet Őriszentpéter mellett
a skanzen Szalafő – Pityerszeren – a tárlatvezető lányé minden
elismerésem, ugyanis frappánsan és szórakoztatóan
mesélt a látnivalókról, rendkívül talpraesetten válaszolgatott
a jópofának szánt klasszikus kérdésekre is, mint
a ki hogy élt házaséletet, ha csak a családfő alhatott ágyban…
Ha az ember előre szervezett módon
csoportosan érkezik, lehetőség van még mindenféle egyéb
helyi kooperációkra, izgalmas programokra,
és számos földi jó megkóstolására is
– szólóban egy tökös-mákos
rétesre mi is beneveztünk, ami attól még, hogy turistáknak
készül és aranyára van, kihagyhatatlanul finom!
Rétesnél maradva meg kell valljuk, hogy a
gasztronómia igen fontos része volt kis
kiruccanásunknak, nem csupán a
vásári langallós-dödöllés része.
Ezügyben teljes mértékben
el is lettünk kényeztetve, ugyanis vendéglátóink
isteni finom vajat, sajtokat, kolbászt, lekvárokat,
befőtteket és kenyeret is házilag, maguknak készítenek,
és ha megkívántunk egy kis zöldséget vagy
gyümölcsöt, és elindultunk volna a boltba,
majdnem sértődés lett belőle, hogy nem jó,
ami a kertben van??
|
| A vacsora tárcsapaletta 🙂 |
…hasonlóan nagylelkűek és rugalmasak
voltak a szabadtéri főzőcskézések igénye iránt,
így közösen remek ízkavalkádokat alkottunk tárcsán
és bográcsban is, márpedig mi koronázhatna meg
méltóbban egy őrségi napot, mint az erdők
hűvösétől egy pokrócba burkolva, finom
falatoktól jóllakottan egy kis házi sajtot rágcsálva
pár pohár isteni vörösborral kísérve egy jót
beszélgetni az izzó parázs fényénél?
Tudom, kicsit Tiffany-Romana így leírva,
olyan kép, ahonnan csak az izmos
és jóképű kecskepásztor srác hiányzik,
de átélni ezt a tökéletes nyugalmat és
teljességet valóban csodás volt!
Az Őrség kincse továbbá az (mag)olaj –
a legismertebb a karakteres ízű és nagyon egészséges
tökmagolaj, de a szalafői Batha Portán
számos alig ismert, szokatlanabb olajat, krémet,
granulátumot is beszerezhetünk.
|
| Őrségi Magolajok és egyéb finomságok |
Mi teljesen elvarázsolódtunk a mogyoróolajtól –
egy kávéskanállal kóstolva eszméletlen ízrobbanást
okoz… akár magában, akár friss kenyérrel, mártogatva,
nem tudunk vele betelni!
Hozzátenném, bár én sajnos nem igazán bírom,
de a pálinka-kínálatuk is fergeteges! 🙂
|
| A tökmagolaj klasszikus, a mogyoróolaj hihetetlen… |
Ami a helyi, teljesen bio és garantáltan házi
finomságokat illeti, csak bíztatni tudok mindenkit
a vásárlásra, tehát végképp nem lebeszélésképp,
de ahol nem látjuk egyértelműen jelezve,
mindenképpen kérdezzünk rá a pontos árakra.
Tapasztalataink szerint a készítő-eladók
igen kedvesek, korrektek és nagylelkűek –
kóstolni mindig mindenből bátran lehetett,
és ha valaki sokmindent vesz, általában jár mellé
egy-két bónusz finomság is.
A minőséget azonban meg kell fizetni,
és feleslegesen kellemetlenné teheti
felhőtlen nyaralásunkat, ha utólag sápadunk
el a 3 – 9000 forintos, (értékét tekintve
teljesen reális!) liter/kiló árakon.
Mint házigazdáinktól megtudtuk, egy átlagos
lapostálkányi parenyica sajthoz mintegy 10 liter
(saját, házi) tehéntej szükséges…
de nem vagyok valami nagy kiránduló.
érdemes időhöz, energiához mérten bejárni.
ritkaságai közül.
Hársas-tó. A nyári lubickolás teljesen új dimenziója,
ajánlom a (kocsival viszonylag közeli) Rábát.
