tervezőjét, megálmodóját.
“Általános iskolában miután felsős lettem,
elkezdtem rajzszakkörre járni, és innentől kezdve egyértelművé vált,
hogy művészeti szakközépiskolába szeretnék tovább menni,
és szerencsére a felvételi sikeres is volt, felvettek Kecskemétre,
a Kandó Kálmán Szakközép és Szakiskolába,
Művészeti tagozatra.
Itt aztán a második évben kipróbálhattunk minden szakot
( szobrász, animáció, textil, kerámia),
és végül a textilt választottam, mert már akkor is imádtam
a különböző felületekkel kísérletezni,
többféle anyagot egymáshoz párosítani,
így ez kézenfekvőnek tűnt.
A középiskola elvégzése után fel is vettek a MOME-ra,
textil szakra, ahol azóta le is diplomáztam,
és úgy gondolom, jó döntést hoztam.
Számomra nagyon fontos a változatosság,
az a típus vagyok, akinek egyszer ehhez,
máskor ahhoz van kedve,
és ezt az igényemet ez a szakma remekül kielégíti.
Az egyetemen szövő szakon végeztem, és ott is
a rengeteg anyagkísérletezést szerettem a legjobban.
Azt hogy megkötés nélkül bármilyen anyagot legyen az kavics,
sima fonal, műanyag, vagy lámpa izzó,
hozzárendelhettük bármihez,
amivel egy új struktúra született.
A kísérletező kedvem révén jutottam el
a fehérnemű-tervezéshez is.
A 3. év második félévében ugyanis kijutottam Bécsbe
Erasmus ösztöndíjjal Textil szakra, ahol egy teljesen új
felfogással találkoztam. Nem úgy tanítottak, hogy
minden félévre meg voltak határozva a feladatok,
a diákok maguk dönthették el, hogy abban a félévben
ők mivel szeretnének foglalkozni.
Én végül egy kollekciót terveztem Bécs épületeiből inspirálódva,
és először itt készítettem bugyikat.
Persze miután hazajöttem mindenki meg volt lepve,
de alapvetően pozitívak voltak a visszajelzések.
Aztán a diplomáig hanyagoltam ezt a témát,
de még bennem maradt, hogy mennyire élveztem a készítésüket,
így végül tavaly tavasszal ismét nekiálltam a bugyikészítésnek,
létrehoztam az FRKS Lingerie márkát,
ami idén már melltartóval is kibővült.
Leginkább színek, és formák inspirálnak azt mondanám,
imádom, ahogy egymásra hatnak, sokszor nézegetek blogokat
és meglátok egy képet, amin lehet bármi nemcsak divatanyag,
de a színei megragadnak és már látom is magam előtt,
hogy ebből milyen fehérneműt hoznék ki,
és mivel ebből a szempontból kicsit türelmetlen vagyok,
legtöbbször azonnal meg is csinálom,
mert látni szeretném az eredményt.
Aztán, ha tetszik a dolog, akkor általában egy ideig ezekkel
a színekkel, vagy felülettel dolgozom, de aztán mindig kitalálok mást,
a bugyikon kb. lehet is követni épp mi foglalkoztat,
most például a kis mezei virágok hímzésére állt rá az agyam.
De már érik a következő kollekcióm gondolata,
amiben a selyemfestéssel szeretnék foglalkozni.
Ily módon én végülis elszórakoztatom magam,
kiélem a változatosság iránti igényem és
szerencsére ez másoknak is tetszik.
Amikor tervezek én igazából a lányok barátjának
a szemszögéből próbálom elképzelni a dolgokat,
vagy elképzelem az adott fehérneműt egy romantikus reggelinél,
szóval ilyen képeket, hangulatokat látok magam előtt,
és ha ezek tetszenek akkor tudom, hogy
az életben is működni fog a “varázslat”,
mert ezektől a érzésektől átitatva készítem őket,
és úgy gondolom, hogy ez a vásárlók számára is „átjön”,
vagy legalábbis remélem .
Nem hétköznapi darabokról van szó,
amit csak úgy felveszünk farmer alá, hanem hangulatkeltő
ruhadarabokról, valamelyik játékosabb,
a másik szexisebb, szerintem mindenki megtalálhatja azt,
amelyik leginkább passzol hozzá.
Egy biztos, én mindig a maximumot beleadom
a létrehozásukba, a többi már a viselőjén múlik.
Az én tervezési módszerem elég gyors,
általában előző este megrajzolom, ami épp az eszemben van,
és másnap már csinálom is.
Van egy nagy textiles dobozom, abból kiterítem az anyagokat
és csak figyelem, hogy egy-egy szín hogy hat egymásra,
vagy ha van a színekről konkrét elképzelésem,
akkor rögtön nekiállok szabni.
Aztán készítés közben mindig jönnek újabb ötletek,
és az eredeti terv tovább alakul.
A legnehezebb a munkámban az önmanagelés,
nem vagyok az a típus aki óránként kipostol valamit,
folyton blogol, és közben stylistoknak írogat,
hogy vigyék fotózásra a fehérneműit. Úgyhogy ezen a téren, még fejlődésre szorulok,
de szerencsére mindig akad segítség.
Legnagyobb szakmai sikeremnek az első Gombold újrán!
való részvételt érzem, amire Csaba Zitával ketten készítettük
a Tavaszpásztor kollekciót és ezzel be is jutottunk a bemutatóra.
Korábban nem láttam még végigvonulni semmilyen munkám a kifutón,
de ez nagyon nagy élmény volt, és bár nem nyertünk, de emiatt már megérte.
A jövőre vonatkozóan mindenképp szeretném folytatni a
a fehérnemű-tervezést, és szakmailag fejlődni ezen a vonalon.
Szívesen részt vennék más művészeti projektekben is,
ahol kiélhetem a kreativitásom.
Ezen kívül bár ez nem a szakmához tartozik,
nagyon szeretnék többet utazni, hogy új élményeket
és inspirációs forrásokat találjak. “
Ezúton is köszönöm a beszélgetést Zsófinak,
utószóként pedig, ha kedvet kaptatok,
az FRKS Lingerie egyedi fehérneműit
a Retrockban, illetve személyesen Zsófitól is
beszerezhetitek!!
FRKS Lingerie a facebookon:
https://www.facebook.com/pages/FRKS-Lingerie/535414726474003?fref=ts
MissAlqimia 2013
Csatlakozz a blog olvasói közösségéhez a facebookon!
https://www.facebook.com/MissAlqimia
Stáblisták:
1., 5., 11., 14. kép:
Fotó: Marinka Zsuzsanna Alexandrovna
Modell:Aliz
2.kép:
Bal: Retrock / PS summer / photo Balint Trunko
4.kép:
Photo: Gabor Stiglicz / Styling: Gábor Kiss
Bra: FRKS Lingerie / modell: Bogi
6.kép:
Fotó: Eve Deak Photography, Modell: Varga Hella
15-16.kép:
“Tavaszpásztor”
Photo: Marinka Zsuzsanna Alexandrovna
Dress: Csabai Zita, Farkas Zsófia
Make-up: Megyesi Blanka
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: