Kedves Olvasóim!
Mindig imádtam a klasszikus ‘bizsu’ világát,
akár Joseff of Hollywood, akár Maison Gripoix vagy
Hattie Carnegie karakteres darabjait, kollekcióit példa
értékűnek tekintve.
A bizsu alapanyagát nézve relatíve olcsó,
érdekessé és olykor költségessé a belefektetett tervezés
és a kézi munka teszi.
akár Joseff of Hollywood, akár Maison Gripoix vagy
Hattie Carnegie karakteres darabjait, kollekcióit példa
értékűnek tekintve.
A bizsu alapanyagát nézve relatíve olcsó,
érdekessé és olykor költségessé a belefektetett tervezés
és a kézi munka teszi.
Kis műhelyemben előszeretettel modellezgetek
narratívabb, játékosabb, nőiesebb darabokat,
narratívabb, játékosabb, nőiesebb darabokat,
a kísérlet és a tapasztalatok kedvéért –
keresem közben azt is, mi lehet, ami
majd rám lesz igazán jellemző?
Az én tervezési módszerem a hosszas
inspirálódás és a gyors munka – van, hogy elképesztően
hosszú ideig motoszkál bennem egy kép vagy
hangulat, egy ékszer vagy festmény, amit
valahol láttam.
Utána is sokat szöszölök,
albumokat lapozgatok, újságokból vagdosok,
firkálgatok, átrajzolok, a fiókjaimban
anyagok, félkész darabok, saját ékszerek közt
turkálok, egymás mellé teszek dolgokat.
Mai napig éles emlékem, amikor
lánya osztálytársaként és barátnőjeként
úgy 11 évesen először benézhettem
Molnár Éva ékszertervező elképesztő
műhelybirodalmába – szebbnél szebb kövekkel
gondosan telerakott rekeszes dobozkái mellett
órákat tudtam volna ücsörögni.
(Azt hiszem, akkor dőlt el valami mélyen a
lelkemben… 🙂
A tényleges munka szinte mindig
nagyon gyors, mondhatni kapkodós – ilyenkor nem
figyelek arra, hogy tizedmilliméter pontos legyek,
vagy az legyen a legszebb forrasztás, ami kikerül
a kezeim közül – rohanva vágok, reszelek, mert
minél előbb szeretném tudni,
valójában hogyan működik vizuálisan
az, ami a lelki szemeim előtt lebeg.
Amikor már látom készen, hirtelen megnyugszom.
Megvan, megfogtam, az enyém!!
Utána viszont birkatürelemmel írom össze,
milyen pontokon nem vagyok elégedett a
munkával, hol kell az illesztésre, forrasztásra
nagyon figyelnem, hová tudnám ezt fejleszteni,
és még ennél is nagyobb türelemmel
járom körbe a boltokat az ideális
kövekért, gyöngyökért, drótokért és lemezekért.
Ha már “kész vagyok”, akkor igazán ráérek! 🙂
Ezen a ponton azonban
töredelmesen bevallom, hogy számomra
egy ékszerben egyébként sem a
mértani pontosság igénye dominál, ezért
kifejezetten szeretem az organikus, friss
formákat, szabálytalan, kéznyomos darabokat.
Mint nő és mint tervező is, hatalmas
hódolattal adózom azoknak, akik tökélyre fejlesztették
a geometriával való játékot, ezáltal rengeteg
szépséget és izgalmat visznek egyedi darabjaikba.
Én azonban a tárgyaimban sokkal
kevésbé vagyok képes megtartani ezt a
fegyelmezett csodát – mindig egy
hangulat lebeg a szemeim előtt, egy érzés,
és ha nem látom, hogy engem egy derékszög vagy
egy szabályos egyenes pontosan oda visz,
akkor képtelen vagyok azt hitelesen használni,
türelmesen létrehozni.
Rajongok a klasszikusan nőies
motívumokért is, mint a virágok, növények,
csillagok, masnik, kacskaringós figurák,
tengeri herkentyűk, szeretem a karakteres, olykor
fagylalt-metál színeket, csüngő-büngő elemeket,
a természeti formákat, vagy
akár az egész kis jeleneteket megörökítő
brossokat, medálokat is.
A másik előnye a modellezésnek, hogy
sokkal inspirálóbb, mint a fejben tervezés.
“A papír mindent kibír!” -szoktuk mondani, és
bár a grafikusok ezt sok nézőpontból joggal bírálnák,
kétségtelen, hogy egy anyag sem szereti, ha
erőszakot tesznek rajta.
Ellenben, ha alázattal közelednek hozzá,
igyekeznek megismerni, megérteni, akkor
szinte végtelenül kínálja az
izgalmas megoldásokat, jóval többet,
mint amit fejben mozogva elképzeltünk –
azt egy kicsit hengereljem el, hajlítsam ki
térbe, esetleg domborítsam a lemezt,
forrasszam hozzá a másik elemet,
foglaljak bele követ?
A modellezés másik része a
“fotómodellezés”.
Munka közben nem csak a célhoz vezető
lépéseket rögzítem, hanem az “odateszem-elveszem”
része is nagyon fontos.
A munkafázisokban össze tudom ezeket a képeket
hasonlítani, így sokkal biztosabb ítéletet
hozhatok általuk – monoton munkafolyamatoknál
pedig sokat lendít, ha csak egymás mellé rakom az
elemeket, és lelkesít, ha látom, hogy na,
ez valami ilyen lesz! 🙂
… folytatása következik…
🙂
MissAlqimia 2013
Csatlakozz a blog olvasói közösségéhez a facebookon!
https://www.facebook.com/MissAlqimia
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: