Miss Alqimia!

.abetontündér meséje

Kedves Olvasóim!

Kevéssé vagyok járatos a betontörténelemben,
azonban kétségtelen, hogy ez a különös,
teljes mértékben ipari anyag az utóbbi évtizedben rohamosan
bevette az alkalmazott művészeti ágazatok, vagyis
a “design” területeinek többségét –
először a lakáson belül, látható helyeken tűnt fel, karakteres szürkéjét
egyre merészebben vállalva, majd a finomabban hangolt
irányokba haladva bútorok, hangfalak, lámpatestek és vázák képében
jelent meg, hogy aztán a kifutók divatját is magának követelje,
extravagáns beton kiegészítők és ékszerek képében.
Később egyre több különleges felületű és színű tárgy mosolygott ránk
kacéran a szakmai lapokban, kiállító-terekben és magánotthonokban is,
melyek már alig hasonlítottak a klasszikus, durva kavicsos ősre.

Ebben a posztban azonban nem a beton
térhódítását szeretném bemutatni, hanem azokat a
speciális tulajdonságaikat, melyek
az ABConcrete Design különleges tárgypalettáját ihlették,
és a tervek megálmodóját, Boldog Anitát.
Anita és Uszi története igazi sikersztori, és
szerencsére nem írhatok happy end-et, hiszen az
igazi kaland még csak most indult… 🙂
Uszi, vagyis az Úszósziget termékcsalád 
koncepcióterve és prototípusa Anita 2012-es diplomamunkája.

Nem csak az ötlet egyedi, hanem a formák és a gyártástechnológia is.

 De hogy is kezdődött mindez?
“Igazából mindig is azt tartottam fontosnak, 
hogy tárgyakat tervezzek úgy, hogy meg is tudjam valósítani
ugyanolyan fontos az anyaggal való kísérletezés, 
ezért is választottam középiskolában a kerámia-, 
majd egyetemen a porcelán szakirányt.
A betonnal először negyedévben, egy kurzuson 
kezdtem ismerkedni, és nagyon intenzíven hatott rám, 

 hogy ebből mennyi mindent lehet és milyen költséghatékony, és mennyi lehetőség van abban, hogy van egy folyékony anyag, 
ami bármilyen formában megszilárdul – csak irányítani kell – 
vagy részben hagyni szabadon mozogni.

Ezért szeretem, rengeteg a lehetőség benne.
Minden ötlet megvalósításakor számtalan tapasztalatot szerzek,
és menet közben még több ötlet jön.
Valahogy végtelennek tűnik ez a folyamat, és ez
egyfajta alkotói biztonság érzetet ad.
Az egyetlen hátránya ennek az egésznek,
hogy szinte soha nem tudok az ötlet pillanatában nekifogni
a próbadarabnak és ez nagyon nyugtalanító tud lenni.
De lehet hogy ez legyőzhető akadály,
csak úgy kell berendeznem az életterem,
hogy akár éjjel 3-kor is nekiállhassak betont keverni,
ha éppen olyanom van.:)
Amikor kitaláltam Uszit diplomára, tudtam,
 hogy a korábbi szakmai közegemben nem találok 
megfelelő szakembert, aki az anyagösszetételben 
vagy a beton megmunkálásával kapcsolatban 
segíteni tudna.

A témavezetőm Mohácsi András szobrász volt,
Ő nagy hatással volt rám, mondhatom, hogy az Ő
bíztatásának köszönhetem, hogy bele mertem vágni 
ebbe a projektbe. Szerintem a kezdetekkor rajtam kívül 
Ő volt az egyetlen, aki elhitte, hogy ez tényleg megvalósul.
Szakmai kérdéseimmel felkerestem a 
BME – Építőanyagok és Mérnökgeológia Tanszék egyik tanárát, 
Dr. Kopecskó Katalint,és felkértem,hogy legyen a konzulensem.
Ez 2012 januárban történt, aztán valamikor tavasszal
ki lett hirdetve az első magyar betonkenu kupa,
amire ez a tanszék mindenképpen nevezni akart.
A tanárnő ekkor úgy gondolta, kölcsönösen hasznos
lehet, ha csatlakozom a csapathoz, és nagyon
sokat tanultam a kenukészítés közben.
Már folyamatban volt az 1:1-es uszi, amikor egyszer
a BME betonlaborban, azt hiszem a kenu sablonját csináltuk,
és jött két technológus az MC – Bauchemie nevű cégtől,
mert hoztak valami adalékot a kenuhoz.
Elmeséltük nekik, hogy lesz az Uszi, és
nagyon tetszett nekik az elképzelés, így ők lettek a
diplomamunkám támogatói, kaptam tőlük egy
speciális, ilyen jellegű szobrászmunkákhoz kiváló
keveréket, sokat konzultáltunk a kivitelezés kapcsán,
és segítettek az Uszi első vízretételénél is.
Ők azóta is támogatnak.
 Már diploma előtt tudtam, hogy szeretnék létrehozni egy céget,
ami beton termékeket gyárt és ad el
a fő termék az Uszi, ő kapja a legnagyobb hangsúlyt,
mivel elég extrém és figyelemfelkeltő,
valamiképpen katalizátor, ami által

a kisebb tárgyaim is nagyobb figyelmet kaphatnak.

2012 nyarán, diplomavédés után önköltségen
apukámmal és öcsémmel elkészítettünk
egy nagyobb szigetet, hogy megtudjuk, ha minden adott,
és már mindent tudunk a gyártásról, akkor mennyi idő alatt,
hány ember, mennyi anyag felhasználásával tud egy ilyet előállítani
ez kellett ahhoz, hogy árat tudjak megszabni.
( az első darab alapján nem lehetett,
 mert menet közben találtam ki a gyártást 🙂 ).


Azt, hogy hogy lesz egy ötletből kész termék,
igazából valóban most tapasztalom ki.

Hogy az ötletből hogy lesz tárgy, addig már
az egyetem alatt is eljutottunk, de olyat tárgyat kitalálni,
amit lehet sorozatban gyártani –
vagyis a sorozatgyártás módját kitalálni – feltérképezni, hogy
hol és mennyiért tudom a szükséges alapanyagokat
vagy kellékeket legolcsóbban, legjobb minőségben
és nagy tételben beszerezni, kitalálni a gyártás menetét,
úgy, hogy időben és pénzben is a lehető leggazdaságosabb legyen,
leírást készíteni úgy, hogy a felhasználás során
minden létező dologra kitérjen
megfelelően találni a tárgyat és megtalálni azokat a felületeket,
ahol a megfelelő közönséghez eljut,
aztán az eljuttatás módját megtalálni – saját webshop, 

más webshop, design boltok, stb
és akkor még a megfelelő csomagolásról szó sem volt…
Az ötlettől a kész termékig sokkal, de sokkal hosszabb 
az út, mint az ötlettől a kész tárgyig, 
és igazából csak akkor van vége,
 ha anyagilag többszörösen megtérül,
a befektetett idő, munka és alapanyagok, 
és a felhasználói visszajelzések is pozitívak. 
Ősszel tartottam egy kis pihenőt, majd 2013
januárjában Balla Krisztivel elkészítettük a hivatalos
.ab – honlapot, vagyis ő készítette, közben
együtt találtuk ki a rendszerét.
Ezzel párhuzamosan elkezdtem kisebb tárgyakkal foglalkozni,
visszatérve a porcelános területen megszokott léptékhez.
Nyáron a kecskeméti nagy műhelyünkben készítem 
a nagy méretű tárgyakat, télen a pesti műteremben a kisebb tárgyakat, a prototípusokat, illetve a háttér munka is itt zajlik – honlap frissítések, blog, facebook oldal kezelés, anyagok küldése design oldalakra, fotózás – fotók utómunkái, levelezés, termékleírások, katalógusok, stb.

 

Nyár elején egy kedves ismerősöm által képbe került
a Design Depo Kft, mint lehetséges befektető.
Ők megrendeltek többek között
3 nagy méretű úszó szigetet, bérbeadás céljából,
és befektettek szállítóeszközbe + egyéb fejlesztésekbe.
Ők lesznek az úszó szigetek és úszó fáklyák viszonteladói,
azok próbadarabjait is ők rendelték meg.
Jelenleg az úszó fáklyák termék katalógusán dolgozom
és kalkulációt készítek a legkisebb darab sorozatgyártásához.
Tervezem a sokszorosító formát és árajánlatokat
kérek be a segédformákról.
Mostanában fejezem be az első bútoromat is,
ami fa és beton kombináció
nagyon izgalmas lesz, kitaláltam egy kapcsolódási rendszert,
és most kísérletezem ki, hamarosan megszületik az első darab belőle.
A terv, hogy ősszel megnyitom
a saját webshopom, amiben elsősorban kisebb tárgyak,
 ékszerek, kiegészítők lesznek kaphatóak.
Igazából nagyon szerencsésnek tartom magam,
valódi kiváltság ennyi időt olyan dolgokkal tölteni,
amit ennyire szeretünk. :)”
MissAlqimia 2013
Még több Anitáról és munkáiról:

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

A Google és Facebook belépéssel automatikusan elfogadod felhasználási feltételeinket.

VAGY


| Regisztráció


Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!