Kedves Olvasóim!

Egy olyan illatról készülök írni, ami nagyon erőteljesen megosztja a
“szaglóközönséget”, sőt, még az egyéni véleményekben is
nagyon sok ellentmondásos leírással találkoztam,
mintha nagyon nehéz lenne eldönteni, vajon szeretnivaló-e vagy sem.
Ez a parfüm az M by Marcel Marongiu az Oriflame prezentálásában.

Kezdjük talán az illat “gazdájával”!
Marcel Marongiu Párizsban született és Svédországban,
Stockholmban tanult divattervezést.
Jelenleg a Guy Laroche divatház művészeti vezetője,
kreatív igazgatója, saját kollekcióiban pedig
elsősorban gazdag, kellemes és fényűző szövetekből
készülő, klasszikus elemeket, elegáns szabásvonalakat ötvöző
öltözeteket alkot, melyek végkicsengése azonban modern és
szekszis, egy magabiztos, professzionális, ugyanakkor
felkavaróan nőies nő ruhatárának alappillérei.

A parfüm követi ezt a vonalat, merész és extravagáns,
mind a csomagolás, mind maga az illat.
A parfüm fejjegye az abszint, a rózsa és a tömjén, szívjegye a török rózsa,
datolya és írisz, alapja pedig a lágyabb, pézsmásabb pacsuli,
bőr és ámbra. Már olvasva is igen karakán alkotóelemek!

És most jöjjön a tapasztalat!
Az én első benyomásom is kettős volt – nagyon tetszett a csomagolása,
az, amit általa sugallt, és azonnal egy nagyon merész,
karakteres, személyiséget hordozó illatnak éreztem.
Ugyanakkor valahogy öregesnek is, első fújásra a tömjén és
a pacsuli szinte orrba vágott, és többekkel egyet értve az
a furcsa kis gondolat is kerülgetett, hogy tulajdonképpen egy
túlexponált férfiparfümmel van dolgom.

A “nagyok” természetesen mindig megerősítik, hogy az illatok
valódi világában nincs “női” és “férfi” a hétköznapi
asszociációk azonban erre vastagon rácáfolnak.
De be kell valljam, maximalista énemet elkezdte izgatni
ez az illat, amit nem tudok egyszerűen és könnyen befogadni,
nem tudok sablonokkal értelmezni és ráütni a stencilt, hogy
édes vagy sós, szeretem-e vagy sem. Kihívás volt számomra,
meg kellett fejtsem, mit jelez, hogy viselkedik a bőrömön,
és ez minden ledorongoló első jegye dacára nem engedte,
hogy eltűnjön a jótékony feledés homályába.

Nemrég valahogy újra előbukkant az illatminta a
fiók mélyén lapuló dobozkákból, és újra
elkezdtem vele kísérletezni.
Most valahogy nem zavart annyira a
tömény, abszintos-tömjénes robbanás az
elején, viszont ahogy telt az idő, egyre inkább
a lassan kibomló, rejtelmes és nőies jegyek
bűvkörébe kerültem, melyek melegen, édesen,
hívogatóan jöttek elő a lélegző bőrön.

Igazából illatokat próbálni, ha nem áll azonnal, finoman
és minimálisan a bőrünkre egy parfüm, mindig egy izgalmas
önismereti játék.
Furcsa, felkavaró illat? Igen. Vonz, ugyanakkor kicsit
tartok is tőle? Igen. Merész, vagány? Nagyon!
Megvan bennem valahol ez a fajta vadság, erő, ugyanakkor
valamilyen értelemben vett nemesség?
Úgy érzem, igen, van ilyen oldalam.
Vállalom ezt mások előtt? Igen.
Kell, hogy mindenki szeresse és értse, mindenki számára
befogadható legyen? Nem, már nem vágyom rá.
Akkor esetleg beszerezzem? IGEN!!!

Garantálom, hogy az M sokaknak egyáltalán
nem fog tetszeni. És azt is, hogy lesznek, akik végre,
hosszas keresgélés után rátalálnak vele AZ illatukra.
Mert összességében, az M ilyen.
Lehet utálni, lehet imádni, és ami a legizgalmasabb –
lehet e kettőt egyszerre! 🙂

MissAlqimia 2013

képek forrása: google