Kedves Olvasóim!

Azzal, akit ma bemutatok a blogon, egy belvárosi,
régi polgári lakásban találkoztam először,
mégpedig egy Ruhazsúr esemény kapcsán.
Ha esetleg még nem hallottátok volna így a
kifejezést, a ruhazsúr az, amikor összejövünk jó sokan,
mindenki hívja a barátnőit, és azok is hívják a barátnőiket,
és viszünk finomságokat, no meg zsákokban a már megunt
holmijainkat, utána pedig az egész olyan, mint egy kötetlen
aukció, vagyis körbemegyünk a zsákok tartalmán, és
mindenki reménykedik benne, hogy sikerül a sajátjánál
sokkal nagyobb és izgalmasabb kupaccal távoznia. 🙂
Julira akkor figyeltem fel, egyrészt, mert nagyon szép holmikat hozott,
másrészt, mert szakmai ártalom, de az ékszerekhez mindig
kutatom az inspirációt, a NŐT, akin el tudok képzelni
egy-egy izgalmasabb darabot, és ő, mint jelenség, azonnal megragadott.
Jóval később tudtam meg, hogy énekel, de hamarosan ez a
sokkal tudatosabban irányított tehetsége is bűvkörébe vont.
Hölgyeim és Uraim, bemutatom Horányi Júliát!

“A zenei iránti rajongásom, már mondhatni magzat koromban elkezdődött.
Édesanyám mindig zenével nyugtatott meg, azt mesélte,
ez volt az egyetlen amivel le tudott kötni ha már nagyon mozgolódtam
a pocakjában, és úgy érezte feszült vagyok.
Maria Callast és Tom Waits-et szerettem leginkább, állítása szerint,
és ez a mai napig megmaradt, főképp Callas csodálata,
nagy példakép, attól függetlenül, hogy nem vagyok operaénekes. 🙂

Anyu tehát felfigyelt arra, hogy fogékony vagyok a zenére,
így arra gondolt, hogy érdemes lenne foglalkozni ezzel.
Zongorázni tanultam és mellette a Budapesti Énekes Iskolába jártam,
ahol egy nagy kórus tagjaként gregorián és egyházi énekeket
tanultam és adtam elő,
rengeteg fellépésünk volt, nagyon szerettem.
Aztán sajnos az egész abbamaradt, mert elég rosszul tanultam.
A szüleim arra gondoltak, talán a sok különóra miatt nem jut már
figyelmem az iskolai feladatokra, persze a valódi ok egészen más volt,
de a lényeg, hogy úgy döntöttünk,
abbahagyom a zeneiskolát is és az énekes iskolát is.
A gimnáziumban, 17 éves koromban úgy döntöttem, hiányzik,
és szeretnék énekórákra járni, ekkor találtam rá egy kivételesen jó tanárra,
Magony Enikőre, akihez elkezdtem járni és a mai napig
nagyon jó kapcsolatban vagyok vele, veszek tőle órákat.

 2009-ben diplomáztam  a Kaposvári Egyetemen,  
az emiatti ismét pár év kihagyás után hasított belém,
hogy nekem zenélnem kell, nem adhatom fel ezt a képességemet!
A lehetőségek keresgélése közben egy barátnőm,
Katona Zsombori Éva, aki szintén énekesnő, megkeresett,
hogy szeretne egy lánytriót alapítani és számítana rám.
Örömmel mondtam igent, megalakult a Plüsss formáció.
Sokat énekeltünk együtt, csináltuk klassz feldolgozásokat,
a hangzás nagyon különleges volt, jól szóltunk együtt és úgy nézett ki,
ez a dolog nagyon működik.
Aztán jött egy újabb fordulat, Évi is kapott egy ajánlatot,
hogy szóló karrierbe kezdhessen és engem is megkeresett Álmos Gergő,
hogy legyek énekesnője annak az együttesnek, ahol épp akkoriban dobolt.
Én belevágtam, bár a stílust eleinte nagyon idegennek éreztem,
de mégis kíváncsi voltam mit tudnék kihozni ebből.
A próbák jól haladtak, úgy tűnt Jelly on the wall néven megalakulunk,
de aztán Gergő előállt egy ötlettel, szeretett volna már régóta duót alapítani,
és úgy érezte a személyemben megtalálta azt
az énekes-zeneszerző társat akit keresett.
Mutatott néhány zenét, hogy ha van kedvem írjak hozzá énektémákat és szöveget,
és próbáljuk ki hogy működik. Működött és elég jól, így létrejött
a mїus és azóta is épül a duó.

Bár van még mit tanulnom előadóként,
de minden koncert után úgy érzem egy fokkal jobb voltam, mint előtte.:)
Úgy érzem a zene egyfajta küldetés a számomra,
sokszor írok úgy dalokat, mint ha egy közvetítő lennék,
a zene átfolyik rajtam és kész formában előtör, szinte csak le kell írnom.
Volt már több emlékezetes koncertünk, 
a legjobb élmény mind közül, amikor a Trafóban léptünk fel.
Nagyon jó hangulat volt, bensőséges és közben mégis tágas.
Szuper a tér, a hangosítás is remek volt,
a hangom rendben volt aznap este és a 6 zenésszel, akik velünk játszottak,
nagyon jól együtt tudtunk lenni és a közönséggel is.
És az extra élmény az volt, hogy Manoy, Marge és én együtt énekeltünk akapella
egy Nirvana számot, a Lithium-ot, pedig én sosem hallgattam Nirvana-t korábban,
de ezt a számot nagyon megszerettem emiatt.:)

 A visszajelzések mindig nagyon pozitívak,
a közönség nagyon hálás, ha megkapja azt a
megfoghatatlan és leírhatatlan valamit, amiért eljött meghallgatni minket.
Az emberek nagyon szeretik jól érezni magukat, és boldogok,
ha gratulálhatnak, és azt mondhatják, nagyon jó volt, nagyon tetszett.
Ezért is jönnek el a koncertre, ők is osztozni szeretnének a sikerben,
és át akarják élni rajtunk keresztül, ez energiát ad nekik és ezért nagyon fontos,
hogy egy zenész, egy előadó, amikor a színpadon áll képes legyen varázsolni,
és egy kicsit elemelni a hallgatókat a mindennapokból.
Ez persze részben egy nagy felelősség,
de ugyanakkor nagyon szép feladat, és én nagyon hiszek benne!

Nagyon fontos még megemlítenem a szóló projektem,
ami a mїussal párhuzamosan alakult ki, egy jelenleg Berlinben élő
zenész barátommal, Csordás Gáborral írunk együtt számokat,
és Julie néven fut a projektünk.
Nagyon más, mint a mїus, de én pont ezért szeretem. E
ddig egy EP-nk (kislemez, 2-4 számot tartalmaz) jelent meg,
de most is dolgozunk új számokon és hamarosan szeretnénk egy LP-t
(nagylemez, 9-12 dalt tartalmaz) készíteni.”

MissAlqimia 2014

Ezeken a linkeken hallhatjátok Julit:

Mїus

Ez a legújabb, magyar dalunk:
http://www.youtube.com/watch?v=TnIEbdlrNLg
Ez is új szám:
http://www.youtube.com/watch?v=XAuPN_mek5k
Ezt nagyon szeretem, egy dalunk saját magunk által készített átdolgozása:
http://www.youtube.com/watch?v=LIqBoAIKQZc
A Trafós fellépésről készült videó:
http://www.youtube.com/watch?v=sIug2IzsAeI
Stílus- elektronikus, jazz, jazzpop, kísérleti

Julie

Az alapvető különbség a kettő között, hogy a Julie sokkal lágyabb, csendesebb,
a New York-i Giantstep oldalon azt írták downtempo,
soul, chill out music és dreamy video. 🙂
http://www.giantstep.net/index.php/2012/12/october-next-step-winner-julie/

Fotók:
Visnyovszky János
Fekete Csaba

Csatlakozz a blog olvasói közösségéhez a facebookon!
https://www.facebook.com/MissAlqimia