Bár még rengeteg a fehér folt a kis atlaszomban,
láttam már gyönyörű helyeket –
Svájc hófödte csúcsait, Katalónia vadító szikláit
és felejthetetlen fényeit, Görög öblök mámorító
türkiz fövenyét vagy New York szédítő, rohanó pezsgését –
de igazán szerelmes csak Olaszországba(n)lettem.
Nem tudok rá olyan okot mondani, ami
igazán indokolná, és ne lenne ezerszer olvasott
közhely – de az illatok, a hangok, az az utánozhatatlan
atmoszféra, végtelen egyszerűség és cifra fényűzés
sajátos elegye örökre a szerelmesévé tett.
*
Brisighella
Olaszországban először és nyaraláshoz mérten
hosszabb időre 2008-ban jártam, a válság évében.
Az euro nem ritkán 320 forint körül mozgott,
és ha lement 318-ra, rohantunk az automatához.
Ezek a gazdasági katasztrófák azonban akkor egyáltalán
nem foglalkoztattak, persze, örültem volna,
ha költőpénzem többet ér, de hát végül is nem
házat venni jöttem, és a látvány, a hangulat bőven kárpótolt.
Igazából egészen pontosan úgy éreztem magam,
mint egy őrült szerelmes, aki nem látja szíve
választottjának hibáit, csak azt, hogy így, itt és most
TÖKÉLETES.
Persze, nagylány vagyok, tudom,
a gazdagok is elégedetlenek olykor,
és az olaszoknak is vannak gondjaik,
de azóta is nehezemre esik
elhinni, amikor arról olvasok, mekkora ordító problémák
és munkanélküliség van ebben az elképesztő országban.
Sőt, olykor egyenesen az a szentségtörő gondolat
is megfordul a fejemben, hogy ugyan, ki akarna dolgozni ott,
ahol egy fokhagymás veknivel, némi olivaolajjal,
pár olajbogyóval és egy pohár karcos vörösborral,
alattunk a forró földdel, körülöttünk az ókori történelemmel,
felettünk pedig az ezer sugarát szóró Nappal, és
egy ciprus árnyékával is annyira elégedetten
boldogok lehetünk? 🙂
*
Firenze
Ottlétemkor a bázis egy észak-olasz
kisváros, Faenza volt, itt tanult akkor ösztöndíjjal párom, Viktor.
Faenza a maga nemében és olasz viszonylatban, mint város
egyáltalán nem különleges, viszont földrajzi
elhelyezkedése miatt évszázadok óta
Európa egyik vezető kerámia központja,
innen ered a fajansz szó is – jelenlegi érdekessége
csodálatos kerámia-múzeuma és az olykor
fesztiválok keretein belül megtekinthető látványos
nyílt színi fatüzes kemencében történő égetés.
Elhelyezkedése ideális közlekedés szempontjából is-
Bologna, Firenze és a többi izgalmasabb úticél is
remekül megközelíthető volt vonattal
anélkül, hogy ki lettünk volna téve a
turista-célpontok tömegének, árainak és egyéb veszélyeinek.
Faenzáról még annyit érdemes tudni, hogy
van egy igen nagy parkja, ami egy kicsit az
itthoni vadasparkokhoz hasonlít – tavak, fenyőlugasok
füves dombok uralják, és igen kellemesen lehet
piknikezni a szabadon randalírozó pávák és nyulak közt.
Az egész belváros hangulata maga a mediterrán középkor,
nyüzsgő piacterén pedig piac-napokon mennyei
sajtokkal, húsokkal, friss ruccolával és paradicsommal,vagy épp
néhány jó minőségű replika-divatcikkel lehetünk gazdagabbak.
Sosem felejtem el azt a fájdalmasan csodálatos
érzést, ami akkor tört rám, amikor a
langyos tavaszi olasz estében megteltek Faenza utcái,
a presszók és éttermek előtti teraszokra kirakott székek,
asztalok, kávéillat, színes sütemények halmai, hangos beszélgetés,
nők elegáns kis kendőkkel és díszes táskákkal, hevesen gesztikuláló
férfiak, mécsesek és utcai lámpák tompa, lüktető fényei –
akkor arra gondoltam, ez igen, így (lenne) érdemes élni!
*
Bologna
Aki jobban értékeli a tájjal és a természettel
kapcsolatos szépségeket, és a nyugalmas
kirándulásokat, annak a közeli Brisighellát ajánlanám.
Ez a pöttöm városka egy háromkaréjú domb ölén fekszik,
a három csúcson stílusosan a templom, a vár és az óratorony áll,
az élet lényeges csomópontjai.
Egy kicsit olasz-Szentendre életérzésem volt, csak
még sokkal nyugodalmasabb és éteribb.
Híres első osztályú olivaolajáról, amiből
feltétlenül vegyünk otthoni használatra, nagyon megéri!
Városiasabb élvezetek felé kacsintva a
legközelebbi célpont Bologna, Emilia-Romagna
tartomány székhelye, és a környék közlekedési központja is,
általában ide futnak be a nemzetközi buszok, vonatok.
(Én is ide érkeztem a kicsit eltérő hangulatú Népligetből. 🙂 )
Érdekes és kellemes, központja könnyen bejárható,
az egyik azok közül az olasz városok közül, melyek
markánsan megőrizték eredeti középkori arculatukat.
*
Faenza
Megtekintésre külön érdemesek a
régi templomok, harangtornyok, és a
ferde tornyok, melyek bár nem olyan grandiózusak,
mint híres pisai rokonuk, de ettől függetlenül
nagyon klassz fotókat optikailag cseles lehet velük készíteni. 🙂
A híres olasz divatmárkákat is fellelhetjük Bolognában,
és ez a másik, ami hazai viszonylatokhoz képest
lenyűgöző – szinte a legapróbb kisvárosban is találhatunk
legalább 2-3 világmárkákat forgalmazó üzletet,
míg itthon sokszor Budapesten is nagyítóval kell őket keresni.
Az olasz nők egyébként is igen elegánsak,
általában egyszerűbb, farmer-felső összeállításban
indulnak sétára, melyet az elmaradhatatlan
kiegészítők tesznek igazán sikkessé – lapos talpú,
színes bőr balerinacipő, tarka kendőcske, egy-két feltűnő bizsuval,
amit egy hatalmas, márkás (vagy legalábbis annak tűnő)
táska koronáz meg.
Firenze Faenzától mintegy másfél óra vonatút,
de a táj kellemes látványa és a kényelmes
ülések miatt egyáltalán nem tűnik ennyinek.
Ha ide készülünk, érdemes egy nagyon-nagyon kényelmes
cipőt húznunk, és elegendő frissítővel felkészülnünk
a számos világhírű tárlat, épület előtt kígyózó sorokra.
Például hiába érkeztünk délben, legközelebb délután 5-6 felé
lett volna szabad időpont Michelangelo Dávidjának
megtekintésére – így ez nekem sajnos kimaradt, a Medici kápolnával
vigasztalódtam, ahol szerencsénkre sikeresen csapódtunk egy
grandiózus kínai turistacsoporthoz. 🙂
Posztom végére a képanyaggal is szinkronba kerülök –
dél felé ugyanis – hogy lássuk a tengert-
Rimini tűnt megtekintésre érdemesnek.
Április táján mentünk, és az első domináns élményem,
ahogy leszálltunk a vonatról, hogy … megfagyok!! 🙂
A langyos, szárazföldi városok után itt a hideg tengeri
szélnek sem hegy, sem domb nem parancsol, úgyhogy első
utunk egy kínai ruhaüzlet volt, ahol kénytelen voltam egy melegebb
nadrágot vásárolni…
A város nyáron méltó az “Európa Miami-ja” címéhez,
azonban az év többi részében sem érdektelen úticél,
itt született például a híres rendező, Federico Fellini,
múzeuma megtekinthető a belvárosban,
ami viszont, köszönhetően elsősorban a rómaiaknak,
erősen antik hangulatú, kőfalakkal, diadalívekkel, és
a múlt mementói közt
a modern élet nélkülözhetetlen találkozó-pontjaival,
az apró éttermekkel, elegáns kávézókkal.
Rimini a hétköznapi életet tekintve ipar-és kikötőváros,
az itt horgonyzó fenséges vitorlásokat is érdemes megcsodálni. 🙂
MissAlqimia 2014
Csatlakozz a blog olvasói közösségéhez a facebookon!
https://www.facebook.com/MissAlqimia
Képek:
Saját fotók
