Kedves Olvasóim!

Ezúttal egy igazán elképesztő történetet szeretnék
megosztani Veletek – elképesztő fényképekkel dokumentálva.
Mi, nők, többnyire gyakran ábrándozunk álmaink
otthonáról, és szeretettel rendezgetjük, csinosítjuk
környezetünket, akkor is, ha messze nem tekinthető véglegesnek.

Az én kollégiumi kis sarkomban például hamar
megjelentek a színes ágytakarók, puha díszpárnák, a
polcon az emlékeket őrző dobozkák és viritykék,
leszárított, randevúkat idéző illatos rózsák,
még az sem riasztott vissza, hogy szegény apukámnak
a tanév végén egy háromszorosára duzzadt
cucctömeget kellett valahogy épségben
(és nem ritkán bérelt utánfutóval…) hazamentenie. 🙂

… de ellépve az ábrándozás és a mütyűrök talajáról,
vajon van-e bátorságunk, főleg a saját munkánkkal
megkeresett bevételeinket egy olyan ingatlan
vásárlásába fektetni, amelyről igen nehéz elképzelni,
hogy egyszer álmaink otthona lesz, sőt, azt is, hogy
egyáltalán élhető közeget jelent bárki számára? 🙂

Szabó Dorci barátnőm, mint mindig, ezúttal
is nagyon bátor volt, nem cicázott sokat,
igaz, már talán akkor érezte, mennyire lelkes
és erős csapat áll mögötte: elsősorban az okleveles kőműves,
(-és autodidakta ezer)mester nagypapa, Boros Mihály,
és Dorci négy lánytestvére,
Franci, Hajni, Juli és Blanka, vagyis a Szabó Sisters,
de természetesen még számos családtagot, barátot
és barátnőt mozgósított ez a nagyszabású célkitűzés.

Az újpesti, udvaros kis ház kezdetben igen
elrettentően festett, sőt, mondhatni
kimerítette a putri fogalmát.
Az egykor valószínűleg az adott kor minden
kényelmi eszközével (bojler, csempe, Csepel varrógép
és Freddie Mercury kazetták) ellátott házikó
napjainkra teljesen lekoszlottá és elhanyagolttá “érett”.

Ha valaki építkezett már hasonló alapanyagból,
valószínűleg nagyon ismerős lesz neki
az a rémület, ami nem is azzal kapcsolatos,
hogy épül majd itt valami új, hanem hogy
ami eddig felhalmozódott, azt hogy pucováljuk majd ki??

… ez itt a fenti képen például egy igen
praktikus amerikai konyhás hálósarok volt,
külön marketing funkciókat ellátva,
energiatakarékos gyertyavilágítással –
de valami furcsa okból kifolyólag Dorci nem
egészen így képzelte el álmai otthonát… 🙂

… ez a falvédő eredeti funkcióján túlnőve,
s lévén, hogy már nem nagyon volt ezen mit
védeni, legalább annak a feladatnak eleget
tett, hogy historizáló geometrikus mintáival
és anyagában megjelenő kontrasztokkal elvonta
kissé a figyelmet az egyéb részletekről.
Plusz tengericsillag.

… kályhacsőlakkból ízletes levest
főzhettünk volna az elragadó műhelykonyhában!

…illetve a geometrikus mintázatú
műbőr puffon ücsörögve megvárhattuk volna
míg a család egy másik tagja végez a
mellékhelyiségben!

De Dorcink nem érte be azzal, hogy
leendő otthona ilyen praktikus, sőt, olykor
korán messze túlmutató téri dimenziókkal
és berendezéssel rendelkezik, elkezdődött hát
az ádáz lomtalanítás és bontás.

… és kialakult lassan ez a szolid kupac
a ház utca-frontján.
Avagy Vegyétek és Vigyétek, de
MINÉL MESSZEBB!!! 🙂

…és végre Boros papa is elkezdhette az
első vésőnyomokat, kalapácsütéseket,
finomnak nem nevezhető szétbontást és
törmelékkeltést, hogy szeretett unokájának
minél hamarabb legyen egy olyan otthona,
ahol nem kell félteni attól, hogy eladják
két csótányért cserébe.

… s a szerszámok és eszközök gondos rendben
előálltak, hogy a későbbiekben
igazi csodákat vigyenek véghez mesterük
vezényletével!
Ha kíváncsiak vagytok, hogy alakult később
Dorci otthona, valamint a hihetetlen végeredményre,
figyeljétek a blogot, mert
hamarosan újabb elképesztő fotókkal
és történetekkel jelentkezem!!

MissAlqimia 2014

Csatlakozz a blog olvasói közösségéhez a facebookon!
https://www.facebook.com/MissAlqimia

Képek: Szabó Dorottya