Kedves Olvasóim!

Elérkeztünk hát a DorciHome-Saga végére, ám
a valóságban ez a pont sokkal inkább a kezdete egy
leírhatatlanul könnyebb és élvezetesebb fejezetnek –
méghozzá annak, hogyan lesz egy gyönyörűen
felújított házból OTTHON.
(Javaslom, időnként nézzük vissza az előző két
posztot 1., 2., hogy a helyére kerüljön ez a stádium! 🙂 )

Amikor elkészül a parketta, a falfestés, bekerülnek
a nagyobb háztartási gépek, lekerülnek
a fóliák és nejlonok, akkor elérkezik
végre a lakájos apróságok ideje.

Használati tárgyak, kisbútorok,
lakástextíliák, kiegészítők, szobanövények
és különféle dekorációk költöznek be,
amik együtt megadják
azt a valódi, egyedi ízt, mely végül igazán
karakteressé teszi a házat.

Dorci otthona elsősorban neutrális
hangulatot képvisel, finom szürkésbarnákkal,
föld-színekkel, s ezt a puha, természetes alaphangot
a több helyen visszaköszönő erőteljes
fekete-fehér kontraszt teszi izgalmassá.

A klasszikus, letisztult és minimalista
formák közt olykor előbukkan
egy-egy szokatlan ív vagy figurális apróság-
például a kéz formájú szappantartó
vagy a só-és borstartó madarak.

Bár eredetük gyökeresen más,
a népi díszítőművészet világát idéző
áttörések, minták, apró házikók is illeszkednek
a terek szabályosságát megtörő tendenciába,
szó szerint belakják, élővé teszik
a nélkülük szinte rideg, steril közeget.

Ezt a mese-erdő hatást tovább fokozza
az összegabalyodó ágakat, madárfészkeket
formáló csillár vagy előszoba-fogas,
az egyedi falfestés, levélmintás és áttört
világítótestek.

A tükrök nem csupán funkcionális
szerepet töltenek be, még csak nem is térnövelő
hatásuk miatt méltók az említésre –
egyszerűen szokatlan,vibráló effekteket hoznak
létre – mintha apró lények, kíváncsi szemecskék
figyelnének folyton, életre keltik a
lakás apró koboldjait, tündéreit.

A semleges alapok főleg a tisztálkodásra,
testápolásra használt terekben harmonizálnak
azok rendeltetésével.

Itt a tükör és a mosdókagyló kerek formái
törik meg a nélkülük szinte túlzó
geometrikus mintázatot, kozmetikumok élénk
színei idézik fel a mindennapi rituálékat,
mint tarka ecsetvonások a fehér papíron.

Felbukkannak még itt-ott
rajzolatok, plasztikák és valódi csontok
formájában is Dorci talán
kedvenc motívumai, a koponyák.
Egy melegebb, zsúfoltabb, sötétebb színek által
uralt térben talán ez bizarr túlzás
lenne, itt azonban tökéletesen kiegészítik
a többi hangulati elemet – természetközeli
és törzsi mementók egy modern háztartásban.

Egy ház, lakás, mint tudjuk, rendelkezik
továbbá azzal a tulajdonsággal is,
hogy organikus közegként folyamatosan változik,
és igazán sosem készül el.

Sajnos néha félálomban
belerúgunk a polcba, leesik egy
antik képkeret, vagy mosogatás közben összetörünk
kézzel festett tányérokat, melyek helyére
a gyász leteltével új és izgalmas tárgyak kerülnek. 

Mindig felfedezünk olyan apróságokat, legyen
az akár egy izgalmas mintázatú függöny,
régiségvásáron talált színes vázák, bögrék és poharak,
vagy akár egy meghitt reggeli üzenet a
kedvesünktől, amik újabb és újabb
oldalát mutatják meg ennek a végtelenített prizmának.

Ezúton is köszönöm Dorcinak, hogy
olvashatóvá és nézegethetővé tette ezt
a fantasztikus történetet, és kívánom neki,
hogy a rendezkedés folyamatát mindig
ennyire örömtelinek érezze, és a ház
otthonná válása sose érjen igazán véget! 🙂

MissAlqimia 2014

Csatlakozz a blog olvasói közösségéhez a facebookon!
https://www.facebook.com/MissAlqimia

Képek: Szabó Dorottya