Diplomám szerint fémműves formatervező vagyok,
ezen belül pedig ékszertervezőként funkcionálok –
bár ez gyakorlati munkában akár hónapokra is passzív,
mégis olyan része az életemnek, amit mindig is
nélkülözhetetlennek fogok tartani.
Sok éven át tanítottam is gyerekeknek ékszertervezést-és
készítést, a workshopok kapcsán igyekeztem minél
izgalmasabban, egyszerűbben és gyakorlatiasabban
végigvezetni őket azon a csodálatos, mágikus úton,
hogyan lesz egy inspirációból terv, a tervből pedig kész tárgy.
Nagyon fontos ilyenkor, hogy olyan szerszámokra
és anyagokra komponáljam a munkát, ami akár egy 8-9
éves gyereknek is sikerélményt okoz, mert
képes a velük való munkára – ennek a workshopnak
például Panni volt a sztárja, aki 8 évesen úgy
használta a lombfűrészt, mint más az OKJ-s vizsgamunkáján. 🙂
Festett fából készítettünk egyszerű, geometrikus, de
nagyon vidám és látványos ékszereket, ezt szeretném
most lépésről lépésre bemutatni Nektek,
hátha ti is kedvet kaptok!!
Mivel nekem sok szerszámom adott volt, jobbára csak az
alapanyagot kellett megvenni, azt javaslom, alkossatok
csoportot, így mindenkire minimális költség hárul
majd a beszerzésnél, és a hangulat is adott lesz!
(…de előtte azért nézzünk szét apukánk, nagypapánk
vagy párunk szerszámos-ládájában, meglepően sok
szükséges eszközt találhatunk!!)
Amire tehát szükség lesz a munkához:
(Hobby-boltban szinte minden beszerezhető!)
– lombfűrész és pótszálak fához, fémhez
– kartonpapír sablonhoz
– félhátú (“spicc”)fogó
– sodort fémdrót vagy színes szalagok a nyakék
felfüggesztéséhez
– vékony fémdrót vagy kész fémkarikák
– vékony farostlemes vagy rétegelt lap
– egy durvább (kb. 180-as) és finomabb (kb. 800-as) csiszolópapír
– maszkoló visszaszedhető ragasztószalag
-olló, ceruza, vonalzó
– akril-spray-k tetszőleges színekben
– fúró 1-es vagy 2-es fúrószállal a lapkák kifúrásához
Első lépésként nagyjából vázoljuk fel,
milyen formákat szeretnénk a nyakék elemeiként
alkalmazni. Mint látható, én sem vittem túlzásba a
tervezést, és maga az ékszertípus is annál mutatósabb,
minél egyszerűbb formákból épül fel.
Vágjunk ki kartonból sablonokat és rajzoljuk körbe a
a falemezen.
A lombfűrész a falapra merőleges szállal
tartva vágjuk ki a formákat, amilyen pontosan csak
tudjuk – nem baj, ha kicsit hullámos lesz!
Durva csiszolópapír segítségével
csiszoljuk egyenletesre a lapkák oldalait –
minél ügyesebben fűrészeltünk, annál kevesebb
lesz a munkánk!
Finomabb csiszolópapírral tegyük
puhává és egyenletessé a lapkák
éleit és felszínét.
Ha megvan minden lapocska,
jöhet az előre elképzelt minta felrajzolása.
Figyelem, érdemes egyenes vonalakkal
dolgozni, mert az íves vonalakat sokkal
nehezebb később a maszkoló ragasztóval
körberagasztani!
A mintáknak megfelelő vékony csík
ragasztókat vágjunk, és takarjuk ki azt
a minta-sávot, amit nem szeretnénk az alapszínre
befesteni.
Nálam az alapszín a fekete volt –
az akrilfestékkel való lefújást érdemes
egy nagy barna csomagolópapíron a szabadban
végezni, mielőtt megfulladnánk vagy
véletlenül lefújnánk a vadiúj hajópadlónkat…
Itt látható, hogy a maszkoló ragasztóval milyen
szép, egzakt vonalakban tudunk dolgozni.
Fújás előtt még jól nyomkodjuk le
a ragasztószalagok széleit, mivel ha túl vastag
rétegben fújunk rá, könnyen befolyhat a szélek alatt.
Várjuk meg, hogy megszáradjon a festék –
ez később érvényes minden egyes színre, rétegre!
Nálam a következő a barackvirágszín volt,
a vékony kis sávokon kívül minden más
felületet letakartam a visszaszedhető ragasztóval.
A harmadik szín egy pasztell rószaszín volt, és
egy sávban meghagytam a fa természetes erezetét –
erre lehet még egy réteg színtelen lakkot fújni,
szebben kiemeli.
Fémkarikákat lehet készen is kapni,
ezüst, arany, óarany vagy bronz színekben is,
de számomra egyszerűbb fémdrótból hurkapálcára
csévélni, és onnan lombfűrésszel, csípőfogóval
levágni – így sokkal takarékosabb és ha másra
csévéljük föl, mi szabhatjuk meg a méretét.
… aztán egy kis félhátú fogóval összeillesztjük
a karikákat, és tádáááámmm!!!
Végül a lapkákat az összeállításnak
megfelelően vékony fúrószálat használva
átfúrjuk, és a karikák segítségével összeillesztjük.
Én sodort drótból hajlítottam akasztót, de
erre is sok kész-félkész megoldást
találhatunk, akár komplett csatlakozós sodronyszálakat,
vékony selyemzsinórokat, színes szalagokat.
Workshop és fotók:
Erdei Adina
DEMO 2012
MissAlqimia 2014
Csatlakozz a blog olvasói közösségéhez a facebookon!
https://www.facebook.com/MissAlqimia
