A száguldó ruhatár, avagy anyablog lettem!



Kedves Olvasóim!

Kissé zavarban vagyok, valahogy annyi kezdő sor és

gondolat kívánkozik e hosszú idő óta első bejegyzés elejére,

hogy csak ülök bambán a monitor előtt 5 perce,

pedig, mint tudjuk, kisbabával minden perc ajándék –

vele is, meg amikor alszik, az is… 🙂

Talán mégis az kívánkozik most ide, hogy ez az első

poszt, amit tollal és füzetbe írtam, a szüleim házában – egy

különösen nyűgös

délutánon ugyanis kislányom csak mellettem volt

hajlandó elaludni – és, ugye, mi sem örülnénk, ha

egyszer csak a konyhakövön ébrednénk, vagy éjszaka

eltűnne mellőlünk a párunk vagy az ágyneműnk,

tehát Olívia joggal várja el tőlem azt a következetességet,

hogy ha mellettem aludt el, ott is ébredjen, így esélyem sem

volt leosonni a laptophoz,

de a régóta cikázó gondolatok és a blogolás hiánya

ott dübörögtek bennem, így féloldalra hengeredve levadásztam

egy réges-régi noteszt lányszobám polcáról, és

elkezdtem kézírással összeszedni csapongó gondolataimat.

Megfogadtam, hogy nem leszek babablog, mert az én lányom

mosolya, nyűgösebb vagy vidámabb napjai őszintén

szólva nagy eséllyel csak engem és a családomat hozzák lázba.

De van, ami nem tud nem változni-

a helyzet pedig az, hogy ez innentől egy anyablog – mert én anya

lettem, és ez a tény életem elkülöníthetetlen része –

minden lélegzetvételemmel az vagyok és az is maradok.

Mindig  meg tud lepni, és nem a jó értelemben,

hogy tudják anyukák egymást tépni különböző

fórumokon, vajon rossz anya-e az, aki ad a

külsejére is, vajon elveszi-e ezzel az időt a

gyerekétől, és vajon milyen nő-képet

közvetít az az anyuka, aki a családra hivatkozva

teljesen elhanyagolja magát?

Én a magam részéről ezt csak a gyermek oldaláról

tudom nézni, aki valaha én voltam:

Imádtam anyukámat öltöztetni, szerintem nála

sokkal jobban örültem, ha kapott egy új parfümöt

vagy szemfestéket, és volt egy nagyon csinos

magassarkú szandálja, amit csak a kedvemért vett fel,

ugyanis ő sokkal inkább tartozott a lezser, sportos,

természetes szépségek közé, ellentétben velem,

aki töpörtyű kora óta bolondja mindenféle női rafinériáknak. 🙂

Szóval, az biztos, hogy bennem egy csipet kárt

sem okozott, hogy ő néha kiöltözött, így, az arányokra

természetesen ügyelve, mindenkit csak biztatok – azzal az

evidenciával meg nem is foglalkoznék, hogy nyilván a

gyermekünk az első, a második, és a harmadik is, és

senki emberfiának nem akkor jut eszébe, hogy melyik lenne

a legjobb alapozó, amikor sír a babája.

Tehát, az öltözködésről fogok írni – és mégsem.

Az öltözködésről, de jelen élethelyzetem tükrében,

ami gyanítom, sokaknak igen ismerős lesz. 😉

Egy lassan 3 hónapos, tüneményes kislány nagyon

büszke, ám kellőképpen időhiányos anyukájaként

immáron teljes meggyőződéssel állíthatom, hogy

azért éri meg egyszer-egyszer (baba előtt!) sok időt rászánni

ruhatárunk megfelelő felépítésére, hogy utána szinte

egyáltalán ne kelljen! 🙂

Mert, ugye, az első, amit egy magára adó és öltözködni

szerető nő megfogad, amikor szárba szökik elméjében

az anyaság gondolata, hogy na nem, ő aztán tutira nem lesz

az a bizonyos leharcolt anyuka.

És hát, a képletben általában szerepel egy férfi is,

akinek azért még szeretnénk tetszeni.

… majd telik az idő, megjelenik a két kék csík,

indul a buli, ami megváltoztatja az egész életünket,

beleértve ezen gondolatokat is.

Másik esélyes beköszönő gondolatom az lett volna,

hogy rendszeresen füttyenteni lenne kedvem, mennyi csinos, viruló

kismamát és gyönyörű, jól öltözött anyukát látok.

Ma már, ha van rá igényünk, viszonylag könnyű

csinos kismamának lenni, a pocakruha-kínálat is elég

széles, bár bevallom, én mindössze egyetlen darab

kifejezetten terhesfarmert vettem, egy klasszikus sötétkék

szűk darabot, amit azóta is hordok, annyira kényelmes,

az összes többi holmim sztreccs anyagú vagy empire

szabású, normál darab volt, tehát a hagyományos

női divat is sokban kedvez a boldogságpocakosoknak.

És ami a fő: van rá IDŐ.

!!!

A valóság azonban, amikor berobban életünkbe

szerelmetes csemeténk, hajh…!

Reggeli készülődés, mint olyan, hetekre, sőt, hónapokra eltűnik.

Volt olyan nap, amikor nem sikerült lecserélni a

pizsama-nadrágomat, de szintén babázó legjobb

barátnőm megnyugtatott, hogy neki se. 🙂

Volt, amikor ezt éreztem a nap teljesítményének.

Mármint, hogy volt időm lecserélni.

Aztán bevezettem a

jelszót, hogy mindegy, csak tiszta legyek. 🙂

A többi… Hiúság vására?

Valahol igen.

De mindeközben meg szeretném,

ha a külső a belsőt tükrözné, és nem (csak) a lestrapált zombit

látná a világ, hanem egy boldog anyukát is.

Furcsamód úgy gondolom, ezzel valahol Olíviának is

tartozom, hogy majd a fotókat nézegetve, vagy később

velem sétálva büszkének érezze magát –

de legalábbis ne legyek neki majd annyira ciki! 🙂

Azt, hogy idén nyáron milyen trendek hódítanak,

most legalább annyira nem tudom, mint hogy

hogyan kell kiszámolni égitestek mozgási sebességét,

a napi hipphopp öltözködésben viszont nagy segítségemre van három

apró trükk, három stílus, amelyek, bár meglehetősen eltérőek,

igazán nyári hangulatot árasztanak, és nagyon egyszerűen

lehet velük reggel bánni a tükör előtt –

most TÉNYLEG elhihetitek nekem, hogy öt perc alatt is

fel lehet öltözni viszonylag összerakottan. 🙂

1. HELLO, SAILOR!

avagy a vitorlás stílus

Chanel, Cote d’Azur, drága hajók, nehéz parfümök, fehér vitorlák,

sötétkék tenger, fülledt éjszakák és sós, kagylószagú szél…

Éles kontrasztok, tiszta színek és nem-színek (fekete, fehér),

letisztultság, geometria, minőség, egyszerűség, elegancia.

Időtlen, neutrális öltözet.

A totális nyári jolly joker, ha egy kis hanyag eleganciára

vágyunk, túlbonyolítás nélkül.

2. TUSCAN SUMMER

avagy a mediterrán stílus

Levendulamezők Provance-ban, fehérre vakolt házak

a görög tenger partján, csigavonalak egy etruszk romon,

cédrusok, borok gyantás illata…

Hímzések, gézanyagok, lenvászon, finom részletek, kézi csipke

betétek, fonott bőrök, aprólékos minták,

részletgazdag, rafinált, kézműves, természetesség.

A kidolgozottság miatt rögtön olyan hatást kelt, mintha nagyon sokat

foglalkoztunk volna a szett összeállításával.

3. NEON LIGHTS

avagy a strandstílus

Azok a színek, amiket sosem vennénk fel

máskor, annyira nyár után kiáltanak.

A medence hűse, koktélok ezer színe,

vidám gyereksereg tarka fürdőruhákban…

Élénk színek diadal, friss, vidám, magabiztos,

frissesség, energia, életöröm, citromzöld, égszínkék, kanárisárga…

Azonnal hozzáadnak még 3 órát az éjszakai

alvásmennyiségünkhöz! 🙂

***

Mindez természetesen csak egy kedves, és ártalmatlan női játék.

Ami igazán megszépít minden anyukát,

függetlenül stílustól, trükköktől,

az a mosoly, amellyel a gyermekére néz.

Mert mostmár így nézem a nőket – mint anyatársakat.

És ez minden eddiginél izgalmasabb nézőpont! 😉

MissAlqimia 2014

Csatlakozz a blog olvasói közösségéhez a facebookon!

https://www.facebook.com/MissAlqimia

Képek: Saját fotók

Tovább a blogra »