A tervező saját ruhában az új kollekcióból

 

Kedves Olvasóim!

2011-ben hirdette meg először a hazai divatkultúra
messzemenően hiánypótló kezdeményezését a Design Terminál.
A Gombold újra! pályázatok alcíme nomen est omen alapon
egy hatalmas kreatív bombát robbantott a népviselet és
hagyományos kézműipari technikák  újra-felfedezésében és
újraértelmezésében – az eltelt lassan 4 évről elmondhatjuk,
hogy sikeres, hiszen egyre szélesedő körben újra divat lett a magyar!
Ezúttal azonban egy olyan tervezővel beszélgettem, akinek
a magyar nem divat, hanem valami sokkal mélyebb: mese, álom, emlék és szerelem,
Olyan kincs, amit hivatásának tart, hogy a jelen generációi számára
valóban viselhető formában átmentsen, s vele olyan technikák használatát,
olyan családok szakmai-és formakincsét, akik ilyen kezdeményezés nélkül
talán csak évek kérdése, és egy lassú rekviemmel eltűnnének a folklór ködében.
Szeretettel ajánlom egy olyan tervező sorait, akinek gondolatisága a
ruháinak izgalmasságával vetekszik!
Piroshkával – ihletről, inspirációról, tervekről, Magyarországról, a valódi
nőiességről és arról, hogy miben hasonlítanak Versace Istennői a
kis falvak parasztasszonyaihoz!

Piroshka, aki Anna – munka közben

“Művészcsaládban nőttem fel, édesanyám színházi jelmez- és díszlettervező,
kisgyermekkorom óta kísérhettem őt a színfalak mögötti munkájában,
láttam, ahogy tervezi és rajzolja a jelmezeket,
és egy fantáziadús álomvilágot kreál belőlük.
Ugyanezt az álomvilágot találtam meg a családom
művészeti témájú könyvgyűjteményében,
ahol a különféle korok és kultúrák világába képzelhettem magam.
Ezek a korai élmények inspirálnak a mai napig,
ez az elbűvölt állapot kísért el a divat világába is.
Kezdettől fogva azokért a divatkreátorokért rajongtam,
akik a kifutón is el tudnak mesélni egy egész történetet,
és abban a tíz percben egy másik valóság bűvkörébe vonják a közönséget.
A divat nekem mindig is elválaszthatatlanul kapcsolódik a  jelmez fogalmához,
egy eszköz ahhoz, hogy te vagy más kifejezhesse, melyik mesehősnek,
milyennek képzeled el magadat titokban.
Amikor pedig egy kollekciót megalkotunk, az mindig egy tükör is
a tervező lelkével szemben, kifejezése annak,
ahogy reflektál a világra, amelyben él, vagy hogy
milyennek képzeli el a saját ideális valóságát.”

Tervezés-Csend-Élet

“Tulajdonképpen tehát ebbe a világba cseppentem bele,
nem az én választásom volt, hogy egész életemben volt kapcsolatom
a művészethez és a ruhákhoz (jelmezekhez),
ez természetesen jött, de nem volt olyan tudatos, hogy én mondjuk már
8 évesen azt mondtam volna, hogy divattervező leszek.
Úgy látszik azonban, Isten is úgy akarta, hogy ezzel foglalkozzak,
mert én aztán máshoz nem is értek!
Már az iskolában is nagy fejfájást okozott az összes természettudomány,
igazi kínszenvedés volt, egyszerűen nem volt semmilyen orientáltságom hozzá.
Sajnos, mint általában a klasszikus közoktatásban,
jóval kevesebb a kreatív tantárgy, mint a fent említettek,
és így az önbizalmam a tehetségem iránt is már csak akkor jött,
mikor a művészeti egyetemre jártam.”

Műhely a Heinrich Alkotoi Szinten 2012-2014-ig, fotó: P mint Péter

 

“Gyorsan kiderült, hogy tényleg itt a helyem, de még az is,
hogy a divattervezés kézműves része, a szabászat az egyik nagy erősségem.
Az, hogy én a Piroshka márkával, amit 3 éve kezdtem el,
már kimondottan a magyar népművészetet és a viseleteket szeretném
sajátosan újraértelmezni és a kortárs divattal ötvözni,
az már tudatosan, felnőtt fejjel történt.
Visszanyúltam azokhoz a gyermekkori esztétikai élményeimhez,
amiket édesapám szülőhazája, Magyarország jelentett.
Mivel ez a gyerekkorom része, nyilván tele van szentimentalizmussal
és romantikus látásmóddal, én ezt a fajta  naivitást
szeretném is tovább őrizni abban, ahogyan én
a magyar kultúra népi forrásai felé fordulok ma, hogy kollekciókat kreáljak.”

Aktuális kollekció “Heves Weaves” 2014 Lookbook részlet, Marcell Krulik fotója

 

“Én a mindennapokban nem tulajdonítok túl sok jelentőséget a divatnak,
és abszolute nem vagyok egy divatőrült típus,
én csak azzal törődöm, ami ezzel kapcsolatban az én világom és világlátásom.
Amennyit a divattal foglalkozom, az többnyire csak
a szakmai elvárás miatt van.
Általában inkább kritikusan figyelem,
mi történik az egész világban, politikailag, kulturálisan,
társadalmilag, és érdekelnek a globalizációs fenomének,
próbalom kifejteni azt is, hogy miben különböznek
a generációk egymástól… ez sokat tud mesélni!
Nyilván a változás egy nagy téma nekem,
mivel hogy én is a múltba nyúlok vissza, és tudom,
hogy sok minden a népi hagyományokból és paraszti életmódból már kihalt,
és már “csak” hagyományőrzésként él tovább.”

Martfűi Művelődési Házban “A tradíció szellemében újat alkotni” cimmel
Hegedűs Anna kiállitása, 2014

 

“…pedig voltak falvak, ahol akár a 60′-as évekig is
még autentikusan és a hagyományok szerint éltek,
és csupán egy generáción belül már minden megváltozott,
pedig a hagyományok több évszázadon keresztül alakultak ki,
és még sokkal távolabbi, ősi gyökerek is rejlenek bennük kódoltan.
Elég nagy ugrás az, hogy ez így egy pillanatban lecserélődik!
Az tény, hogy mi ma egy felgyorsult világban élünk.
Én csak próbálom az én eszközeimmel és az én interpretációmmal valahogy
átmenteni ezeket az értékeket a mai modern világba, és egy városi generációhoz is
közelebb juttatni, aki már elidegenült az eredeti kulturális gyökereitől.”

“I am blue” Gombold újra! döntős kollekció, kékfestő, Fotó: Göncöl Gergő, Skanzen, 2012

“Szeretek természetes és nemes anyagokat alkalmazni.
Szeretnék olyan ruhákat csinálni, amit a viselője több éven át is hordhat.
Nem vagyok újító és trendkövető típus a tervezésben, inkább törekszem valami
klasszikus és nőies szépséghez a ruhákban, de persze azért
legyen az kellően modern és urbánus is.
Egyre intenzívebben foglalkozom a fenntarthatósággal a divatiparban,
és rájöttem, hogy a népviseletek és a népi textilkézművesség alapból
fenntartható és ökologikus volt, és ruhadarabok pedig egy életre szóltak,
de legalább addig, amíg teljesen el nem koptak.
Szeretném most ezt a vonalat erősíteni a Piroshkában a forrásokhoz nyúlva,
kooperációkkal és pályázatok által a népi kézművesekkel és hagyományőrzőkkel,
ahogyan ez már eddig is megtörtént, de itt még vannak projektek alakulóban…
A jövőben szeretnék egy ökologikus “sustainable” és “fair” brand lenni,
amivel még a magyar népi textilhagyományokat és a vidéki szövetkezeteket,
a regionális kézműves gyártást is segítem!”

Gombold újra! döntős divatbemutató a Millenárisban

 

“Amellett, ami eddig elég egyértelmű, vagyis a népművészeti ihletés,
divatszempontból a klasszikusan nőies stílus inspirál!
Ami persze szexi is lehet, de ami a nőknek valami “istennő-atmoszférát”ad.
Imádom az Old Hollywood dívákat, de még a 80′-as évek topmodelljeit is,
azt az erősen feminin és egyben atletikus, de szexuális önbizalommal
rendelkező stílust is, amit képviseltek!
Versace volt az első divattervező, akiért rajongtam (12 évesen),
és az a nőtípus, amit prezentált, akik
amellett hogy nagyon szexisek voltak, mégsem tűntek alárendeltnek.
Karakteres nőket láttam, akik irányítják az életüket
és erős egyéniségek, igazi hősnők.
Ez az az idő is, amikor a nők dominánsan előretörtek
és kezdtek karriereket és business-t is csinálni.
És érdekes, ez a nőtípus teljesen kontrasztban áll azzal a típussal,
amit a népi és falusi hagyományok életmódjában élő nő képvisel.
Ez a dualizmus önmagában is nagyon érdekel és foglakoztat!
Tudom, ma már nagy a diverzitás és felbomlanak a klasszikus férfi női szerepek,
ezt láthatjuk a mai avantgárd divatmagazinokban,
és mondjuk itt a berlini klubkulturában is,
 ez nem értékítélet részemről, de én mindig is vonzódni fogok az erős nőiességhez,
legyen az egy Versace istennő vagy egy régi falusi parasztasszony!” 😉

“I am blue” Gombold újra! döntős kollekció, bőr kabát, Fotó: Gönczöl Gergő, Skanzen, 2012

“A saját belső hajtóerőm és az anyukám segít talán abban,
hogy a legjobbat hozzam ki magamból,
de egy kis nyomás sem árt néha.
Ha láthatáron van egy deadline, akkor tudok a legkoncentráltabban
és legcélratörőbben dolgozni.
Az istenhitem,és az, hogy abban bízok, hogy
nem hiába adta meg nekem ezt a tehetséget és azt is,
hogy én egy kettős identitásba születtem, amit most próbálok ötvözni,
 hogy tovább kell folytatnom,amit elkezdtem.
Emellett próbálok a kedvében járni, pedig a divat és a hit eléggé
messze állnak egymástól. Nem akarom a derekamat beadni a kapitalista
és felszínes divatiparnak, ha majd esetleg sikeres leszek. “Im a rebel at heart.”
Még ha az nem is látszódik elsőre a divatban amit csinálok.
Szerintem már rég nem az a lázadás, amivel a divat- és popvilág azt hiszi
egy jó ideje hogy provokál. Engem már lassan igazán csak untat.
Szerintem a valódi lázadások amik következni fognak és sok olyan
folyamatot meg akarnak változtatni, ami nem fenntarthatóak,
azok sokkal halkabbak, szelídebbek és szerényebbek lesznek.”

Műhelykép, kollekció folyamatban a Hevesi hagyományos szőttesanyagokból

 

“Konkrétan a tervezésnél nem gondolok egy nőtípusra,
hanem az inspirációmra.
Egy nőtipust akkor képzelek el, ha úgy egészben próbálom elképzelni,
hogy milyen nők hordanak majd Piroshkát…
Szeretném megszólítani a “felnőtt” nőket, akik már személyiségükben
és nőiessegükben is megérettek, ismerik önmagukat, erős egyéniségek.
Akik családanyák is, de van saját karrierjük vagy más elhivatásuk,
amit követnek, 30 és 60 közötti, de miért ne lehetne akár 75 is?
Főleg városi nők, akiket érdekli a kultúra, a művészet,
akik utaznak és széles látókörük van, de mégis
van némi ragaszkodásuk a tradíciókhoz, saját gyökereikhez.
Ők tudatos és kritikus fogyasztók sajátos, egyéni stílussal.”

A teljes  kollekció, Lookbook, 2014

 

“A legnehezebb elkezdeni egy új kollekciót, az olyan mint a szülés,
hosszú ideig érik meg aztán meg erősen kell nyomni amíg tényleg megszületik a csoda.
Na jó, azért nem, de tényleg az a nehéz, hogy elinduljon egy folyamat.
Az, hogy mikor bejössz a műhelyedbe, nem úgy ülsz le,
hogy úristen most ki kell találnom a tutit, hanem amikor már csak folytatod
amit előző nap abbahagytál, és az új ötletek mar útközben maguktól jönnek!
Amivel emellett még tényleg elszenvedünk, és most azon divattervezők nevében
beszélek, akik egyénien vállalkoznak saját márkájukkal,
és az elején mindent egyedül csinálnak, hogy foglalkozniuk kell a kalkulációkkal,
az üzleti tervvel, a jogi dolgokkal, a gyártástechnikával, a marketinggel és értékesítéssel…
Mert mi igazából csak a divattervezéshez és legjobb esetben
a szabáshoz értünk, de ez talán csak 30% amiből egy divatmárka áll!”

Kabátok a Hevesi szőttesekből, “bogaras” minta

 

Az összes eddigi kis Piroshka kollekciómat
érzem eddigi legnagyobb sikereimnek,
mert mindegyik már a gyönyörű  kisbabám,
ami abból a szerelemből és szenvedélyből született,
amit a népművészet iránt érzek, és melyben már
ötvöződött és egybekelt két ellentétes identitás.
És mindegyik produktum egy saját egyéniség és karakter.
Emellett annak örülök most legjobban, hogy tényleg lesznek további
közös projektek és együttműködések kézművesekkel,
és hogy ezeket meg más európai kooperációkba is bevonhatjuk.
Persze a Gombold újra! is nagy siker volt, főleg úgy, hogy akkor az
első Piroshka kollekciómmal kerültem a döntőbe, és ez akkor
nagy visszajelzés is volt nekem, amikor meg épp elkezdtem a Piroshkát,
mint koncepció-és márkaötletet.”

Piroshka’s World!

+Most konkrétan az üzleti terven és a vállakozas beindításán,
legalizálásán dolgozom, itt Berlinben, ahová
3 év budapesti tartózkodás után visszatértem.
Azután még piacra kell vinnem a mostani  kollekciómat,
ehhez tartozik a gyártás lebonyolítása is, és szeretnék Londonban
vagy Milánóban tavasszal a divathéten debütálni.
Remélem hogy sikerül egy nagy, több országos partnerekből álló projekt,
amivel pályáztunk EU- szinten, ezzel közelebb kerülnénk végre az álmomhoz,
hogy az itthoni népi textilkézművességet jobban összehozzuk
a divattal és a fenntarthatósággal, annak érdekében, hogy túléljen és fejlődjön!”

Menyecskeruha, fotó: Tóth Eszter

 

“A terveim… interdisziplináris és interkulturális projektekkel foglalkoznék
szívesen a jövőben, amik a divat, fenntarthatóság és ökológia
a népi textil kézművességek és viseleti hagyományok körül forognak.
Meg szeretnék már végre egy nagy kutatói utazást Bartók nyomában csinálni,
Románia, Erdély, de még annyi magyar tájegységet sem ismerek,
aztán majd egészen a Balkánon keresztül, a fekete tenger körül és vissza Isztambulon át!
Legszívesebben egy lakókocsival. De még jogsim sincs, nem latom a közel jövőben,
aztán lehet majd megvalósítom ezt az álmomat 70 évesen!” 😉

MissAlqimia 2014

Csatlakozz a blog olvasói közösségéhez a facebookon!
https://www.facebook.com/MissAlqimia

Piroshka:
www.piroshka.hu

Kövesd a Piroshka kollekcióit a facebookon!
Piroshka.face

Piroshka’s dream – Videó itt!