Kedves Olvasóim!

A napokban hatalmas meglepetés és megtiszteltetés ért –
a Terézanyu idei pályázatán a kiemelt írások közé került pályaművem.
A 2015-ös téma a “Te miért dolgozol?” volt, és
rekord mennyiségű pályázat érkezett be Rácz Zsuzsáékhoz.
Nem véletlenül.
Nagy szeretettel ajánlom olvasgatásra a dobogós, díjazott és kiemelt
írásokat is, számomra nagyon megható, elgondolkodtató,
szívet melengető és néhol dühítő is volt, dühítő, hogy
itt tartunk… de ebbe most nem megyek bele, úgyis van
egy olyan rossz hírem, hogy látens feminista vagyok.  😀

Az én írásomról elöljáróban nem szeretnék sokat mondani,
mert beszéljen az 5000 karakter, amibe sikerült
30 év néhány nagyon fontos részletét és személyét belepréselnem…
De azért adok egy kis sorvezetőt annak, aki személyesen
még nem vagy nem annyira ismer.

Valószínűleg akik ismernek, azok is mind-mind egy kicsit másképp,
másnak látnak, de szerintem abban osztoznának a vélemények,
hogy én iskolás éveim alatt az a csaj voltam, aki
Mindig Nagyon Meg Akarja Mutatni.
Tanároknak, férfiaknak, és ha férfitanár volt, na akkor jött
az igazi katasztrófa, véres verejték és falnak rohanás. 😀
Az írásom arról szól, milyen, amikor szembejön az életnek egy olyan szakasza,
ahol egyáltalán nem kell megmutatni semmit, sőt, gyökeresen másra van szükség:
alkalmazkodásra, kitartásra, belső erőre, csendben tevékenykedve valamin,
ami mégis mindennél fontosabb.
Arról, hogyan lettem végül nő, feleség, asszony és anya.
Szeretettel: NEW YORK TEARS 

Erdei Adina 2015
*
MissAlqimia 2015

Csatlakozz a blog olvasói közösségéhez a facebookon!
MISSALQIMIA.FACE