Miss Alqimia!

Ahol a Nílus találkozik a Dunával - különleges kiállítás-megnyitó a Párisi Galériában!

Kattints a képre a teljes nézetért! Kedves Olvasóim! Szeretettel ajánlom figyelmetekbe Farid Fadel ismert egyiptomi művész kiállítás-megnyitóját a Párisi Galéria és Művészeti Szalonban! (Ha még nem jártatok ebben a gyönyörű és egyedülálló, 700 négyzetméteres Andrássy úti kiállító-térben, és nem ettetek egy mennyei Rákóczi túróst cappucino-val az Lotz-teremben, akkor ezen élmények sürgős pótlását egyébként is ajánlanám… […] Tovább

Balambér csemegéi, avagy hogy nassoljunk ősszel?

Almachips Kedves Olvasóim! Sajnos én vagyok rá az iskolapélda, hogyan lehet azonnal, az első hirtelen őszi hűvösben brutálisan megfázni.:) (Ez a kis közjáték volt érezhető az elmúlt napok blogcsendjében…) Bár a nyár folyamán még a kevésbé figyelmesen táplálkozók is sokkal több vitamint visznek be a friss gyümölcsökkel, zöldségekkel, de ez még nem jelenti automatikusan azt, […] Tovább

Hellloooo CaféBlog! :)

 Datolyás Sütőtöktorta a Balambér Házából! Kedves Olvasóim! Mint már sokatokkal megosztottam, a MissAlqimia ezentúl itt, a CaféBlog rendszerében olvasható! 🙂 A költözés alkalmából szeretettel köszöntöm új olvasóimat, akik korábban nem ismerték a MissAlqimiát,és itt, a CaféBlog blogjai közt bukkantak rá. Elsősorban nekik – Nektek mondom, hogy a blog több, mint 2 éve, 2011 júliusa óta […] Tovább

A divattól a Stílusig

Kedves Olvasóim! Ezúttal szeretnék bemutatni Nektek egy olyan nőt, aki naponta inspirál – reggel, a tükör előtt, egy lusta hétvégén, amikor van türelmem kísérletezgetni vagy épp egy kicsit szortírozni, és akkor is, amikor ellátogatok honlapjára, és olvasom újabb és újabb cikkeit. Számomra Timi volt a fénysugár az alagút végén, aki világosan, egyszerűen, lényegre törően, közvetlenül […] Tovább

Sweet Sixties

Kedves Olvasóim! 1963-ban sok lényeges dolog történt. Apukám például már 3 éves volt, anyukám pedig még csak kettő. 🙂 Eltekintve az évszám rendkívül izgalmas személyes vonatkozásaitól, például 1963-tól datálják itthon a Kádár-korszak második felét, az úgynevezett “puha diktatúrát”. Némiképp lazultak a korábbi szabályok, kommunista országokba “piros útlevéllel” már viszonylag szabadon lehetett utazni, de nyugatra csak […] Tovább

Csoko-Láda: egy falat Varázslat

Cadeau bonbonok – ezer forma, ezer íz  Kedves Olvasóim! Gyerekkorom egyik meghatározó tárgyi emléke egy pihekönnyű, mégis erős fadoboz, a tetején beleégetett Gerbeaud logóval, alig érezhető, kesernyés kakaóillattal… de könnyen lehet, hogy az már csak az én fantáziám műve volt. Franciakártyát tartottunk benne, és gyakran törtem azon a fejem, miképp tudnám a családi ereklyék közül […] Tovább

Memories of Eozin

Kedves Olvasóim! Lassan harmadik éve, hogy a párom és a saját munkám révén is napi szinten kapcsolódik az életem – így vagy úgy- a Zsolnay Porcelánmanufaktúra különleges antik-, vagy éppen még csak gondolati szinten megszülető új termékeihez, alkotásaihoz. Ilyenkor az ember automatikusan létrehoz a fejében egy “böngészőcímkét” – ösztönösen fókuszálok, ha valahol szóba kerül a […] Tovább

Bonsaii Bonsaii

Kedves Olvasóim! Ezúttal a szokásos részletes és némiképp hosszabb anyagok helyett egy rövidebb, de üdítő szösszenetre készülök. 🙂 Nem szeretném ugyanis elhitetni, hogy értek a bonsaiokhoz – azt viszont szeretném megosztani, mennyire lenyűgöznek. Mi is az a bonsai? A bonsai annyit jelent, kis fa tálban.  Egy darab természet emberközeli ábrázolása,  általában egy öreg fa, vagy […] Tovább

.abetontündér meséje

Kedves Olvasóim! Kevéssé vagyok járatos a betontörténelemben, azonban kétségtelen, hogy ez a különös, teljes mértékben ipari anyag az utóbbi évtizedben rohamosan bevette az alkalmazott művészeti ágazatok, vagyis a “design” területeinek többségét – először a lakáson belül, látható helyeken tűnt fel, karakteres szürkéjét egyre merészebben vállalva, majd a finomabban hangolt irányokba haladva bútorok, hangfalak, lámpatestek és […] Tovább

káprázatos.üvegcse

Kedves Olvasóim! Az üvegről oly sok dolog jut azonnal az ember eszébe… hihetetlen tisztaság és döbbenetes sokszínűség, fény, ragyogás, egy olyan fizikai játék, amire más anyag ilyen formában nem képes. Emlékszem, úgy tízéves lehettem, amikor öcsémmel egy kavicsos tengerparton játszottunk, és szüleink fejcsóválására is – természetesen, a vízben csillogó kövek nagy részéhez ragaszkodtunk, hogy hazavigyük. […] Tovább

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!